Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Várady Imre: Egy sienai szemtanú naplója Budavár 1686-i ostromáról 146-161

152 VÁRADY IMRE lépésnyire vannak a várfalaktól, annak ellenére, hogy egy percre sem szűnt meg »sopra i Nostri la mista tempesta deirinimico«. Július 3-án megnyugvással veszi tudomásul a tábor a brandenburgiak érkezését. Az említett üteg oly eredményesen működik, hogy elnémítja két rondella török ágyúit. Egy janicsár zászlótartó vallomása szerint a keresztény bombák 7000-re apasztották le a védők számát, akik aknákat kezdenek ásni »dietro la breccia di Lorena.« Az a hír, hogy e résen az ostromlók közül egyesek behatoltak volna a várba, valótlannak bizonyult. A bajor részen az ostromvonal a várpalotáig jutott előre, miközben a Duna felől egy hét és egy négy ágyúból álló 24-es üteg töri a rondellát. A következő napon Károly főherceg meglátogatja a brandenburgiak táborát, ahol díszlövésekkel fogadják és ebédre hívják meg. Egy elfogott rác arról ad hírt, hogy néhány nappal előbb négy várbeli lovas kelt át a vizén Pest felé, hogy segítséget sürgessen a védők számára, akik a brandenburgiakat saját felmentő seregüknek vélték, s mikor rájöttek tévedésükre, ami nagy lehangoltságot keltett, a főtisztek elhitették a katonákkal, hogy nem uj keresztény erők érkeztek a vár alá, hanem csak megfélemlítésre szánt csapatmozdulatokról van szó.

29

) Július 5-én a brandenburgiak, bár felvonulásuk még nem fejeződött be, körülbelül 1200 emberrel megkezdték a közelítő árkok ásását, mely alkalommal Derfflinger tábornok fia, két hadnagy s több közember elesett.

30

) A brandenburgiak felé vezető összekötő árkok építési munkálatait egy török kirohanásnak nem sikerült meggátolnia, a mieink a falakig kergették vissza a janicsárokat, s itt elsáncolták magukat, »onde non si puö descrivere come veniva da ogni parte angustiata la Piazza.«

31

) A következő napokon, míg a brandenburgiak buzgón folytatták ostromműveik építését, bajor részen két újabb ütegállás készült el, az approccio-k pedig annyira megközelítették a várpalotát, hogy »non occorreva avanzarsi sino che non fusse accresciuta la breccia per prendervi posto«.

32

) E célból Károly is további két üteget állíttatott fel július 8-án és ez éjszaka folyamán a császáriak a középső rondella előtt a falakig hatoltak, miközben Thüngen vezérőrnagy, a közelítő árkok parancsnoka, elesett,

33

) Souches gróf altábornagy, Starhemberg egyik kapitánya és egy őrnagy megsebesültek, s ezekkel együtt körülbelül 20 ember halt meg vagy lett harcképtelenné. A Károlyi Árpádnál (265. 1.) részletesen elmondott július 9-i eseményekről Amerighi lényegében helyes képet ad, amikor elmondja, hogy a mieink az aknászok munkájának védelmére heves tűz alatt tartották a várost, de az ellenség fölfedezte aknáinkat, felrobbantott egy ellenaknát, mely maga alá temetett néhány aknászt a kapitánnyal együtt, majd pedig kitörve a várból, nemcsak nagy zavart okozott a császáriak között, hanem súlyos veszteségeket is : 40 ember elpusztult s még többen megsebesültek, nem szólva a brandenburgiakról, akik ugyancsak »persero la loro parte con uffitiali, tra' quali uno de' migliori Bombardieri«. Csak annyiban téved, hogy a törököknek e nap még többe került volna, amit a csatatéren hagyott halottaikból lehetett megállapítani,

34

) mert jobban értesült források csak tíz török vesztéről tudnak. A július 13-i gyászos kimenetelű támadást Amerighi szerint az tette szükségessé, hogy Károly herceg oldalán már akkora volt a várfal rése,.