Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Markó Árpád: A felszabadítás eszméjének magyar apostola : gróf Zrínyi Miklós 1-12

A FEIySZABADÍTÁS ESZMÉJÉNEK MAGYAR APOSTOLA 3 is vettek, de természetes az, hogy a hadtörténelem nem nekik tulajdonítja a vár formális megvételének érdemét. A mai, a pozitív események száraz adatain túl kutató, és a szellemtörténet módszereivel a mélyebb összefüggéseket kereső történetíró szemei előtt azonban világos az, hogy Budavár visszafoglalásában, tehát közvetve Magyarország felszabadításában az akkor már rég porladó Zrínyi Miklósnak elévülhetetlen és eddig még fel nem ismert s kellőleg nem méltányolt érdeme van. A törökök kiűzetésében végzett haditetteit és a nemzet felrázását előkészítő és sürgető, megrázó erejű írásait jól ismerjük. Ha összevetjük ezeket az akkori politikai és hadi helyzettel, akkor Zrínyi Miklós hatását két szemszögből megvilágítva állapíthatjuk meg. Ha Zrínyi Miklós nem születik, vagy pedig ha a Szigetvárból kirohanó dédatyjához és többi törekvő őséhez hasonlóan csak vitéz, ügyes, bátor katona lett volna, — a genialitás, fenkölt egyéniség, mély tudás, erkölcsi emelkedettség és hivatástudat magasabb isteni adományai nélkül, — akkor a magyarság a zsitvatoroki béke után következő évtizedekben talán beletörődik sorsába, török szomszédjával békében él és Bécstől sem támogatva, hanyatlik lassú pusztulása felé. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor nincs már szükség nyugati keresztény seregekre, a magyar-török kérdés lekerül a nyugateurópai politika színteréről. A török még hosszú ideig ül Magyarország legtermékenyebb országrészeiben s talán csak akkor hagyta volna itt a tökéletesen kifosztott, tönkretett országot, amikor a hódolt terület, az ozmán birodalom belső bomlása következtében, önmagától kiesett volna hatalmából. Ha viszont I. Lipót császár katonai és politikai tanácsadói elfogadják 1661-től kezdve Zrínyi Miklós javaslatait és terveit a törökök végleges kiverésére, akkor a török félhold Buda tornyairól nem 1686-ban, hanem 15—20 évvel előbb hanyatlik le. Hosszú volt az út Zrínyi Miklós fáradozásaitól Buda felszabadításáig, de az tagadhatatlan, hogy e korszak magyarjainak terveit tudatosan, vagy tudat alatt, Zrínyi példája vezette és lelküket Zrínyi lüktető erejű igéinek varázsa tartotta ébren és buzdította. Ilyen szempontok szerint kell megítélnünk ma, a történettudomány 250 éves távlatában a magyarság szerepét és érdemét Budavár visszafoglalásában. Hogy az itt röviden említett gondolatokat jobban megérthessük, vessünk néhány pillantást Magyarország akkori állapotára és Zrínyi Miklós hadvezéri és írói működésére. A mohácsi vész után következő évtizedeket — egészen az 1606 november 11-én kötött zsitvatoroki békéig, — nevezhetjük a hódoltsági harcok hőskorának. Ekkor írták nevüket kitörülhetetlen betűkkel a magyar történet lapjaira Jurisics Miklós, Losonczy István, Dobó István, Thelekessy Imre, Dersffy István, a szigetvári Zrínyi Miklós és sok más vitéz végvári kapitány és bajvívó. A bécsi udvar középeurópai elfoglaltsága tette szükségessé azt, hogy ezután keleten béke legyen. Ezért gondosan őrködött azon, hogy a békét a törökök sanyargatásait közvetlenül érző határmenti magyarok meg ne zavarják. A zsitvatoroki békét időnkint megújították és éppen Zrínyi Miklós férfiúvá serdülésének idejében, 1648-ban erősítették meg újabb 22 esztendőre. Bocskay, Bethlen és a Rákócziak törökbarát politikája a keleti magyarok lelkében változást okozott. Szívükben már 2*