Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánfi Florio: Buda és Pest erődítményei 1686-ban 102-131
122 BANFI FI^ORIO Végig tekintvén Buda és Pest erődítményein, meg kell állapítanunk, hogy az 1686-i állapotot ma már csak igen töredékesen, s csak kevésbbé jelentékeny részletekben mutatják a meglévő maradványok. A nagy ostrom következtében ugyanis az eredeti falak kb. kétharmad részt vesztettek magasságukból, 81 ) s ezek helyreállítása többé nem az eredeti forma megtartásával, hanem a XVII. századvégi hadi technika követelményei szerint történt. E helyreállítási munkálatok, sajnos, lényegesen megváltoztatták a vár legjellegzetesebb védműveinek, a déli Olasz-rondellának és az északkeleti sarokbástyának eredeti formáját is, sőt áldozatul követelték az északi oldal harmadik, még Mátyás-korabeli védövéből maradt falát is. Teljesen áldozatul esett a kastélyban az egykorú királyi palota, hogy helyet adjon Mária Terézia XVIII. század közepén emelt palotájának, melynek bővítése következtében a XIX. és XX. század fordulóján a kastély nyugati oldalának kettős zwingere leromboltatott. Amit akkor megkíméltek belőlük, az a Krisztinaváros útrendezése alkalmából 1906-ban ment pusztulásba. Tehát mégis a Felső-város erődítményeivel szemben volt kíméletesebb a sors, hol azonban az 1849-i ostromtól tetemesen megrongált északi oldal újjáépítésekor emelt falak nem tartották meg a XVIII. századiaknak sem formáját, sem helyét. Ez oldal kivételével tehát Budavára meglévő maradványai inkább csak helyükben mint külső formájukban mutatják az 1686 előtti állapotot, de még ezt sem mondhatjuk Pestről, hol a vár teljes elpusztulása miatt legfeljebb csak következtetni lehet falának irányára a ráépített házkomplexumok alakulásából. Befejezésül Buda és Pest várainak hadiépítészeti stílusáról és erődítményeinek értékéről óhajtunk még szólni, természetesen az 1686-i állapot jellemzéseképen. Ehhez azonban röviden összegeznünk kell az erődítmények keletkezésének építészeti korszakait. Az ikervárosok erődítményei kétségkívül IV. Béla királytól a tatárjárás után épített budai várpalotával vették kezdetüket, ami alapvető lökést adott Buda és Pest várossá fejlődéséhez. A második építészeti korszak Zsigmond alatt a XV. század első harmadában észlelhető, mikor is a várpalota egy önálló védöv emelése által várkastéllyá alakult ; a kastély mellett az ikervárosok is erődszerű jelleget nyertek, amennyiben egyfelől a várhegyen fejlődő Buda a kerületén épült erődített házak (»casaforte«) egymáshoz kapcsolódó láncolata folytán zárt egységgé alakult, másfelől a síkságon elterülő Pest pedig egy négyszögletes erőd építése következtében reduttal lőn ellátva. A harmadik építészeti korszakot az Aristotele Fioravanti szereplése miatt nevezetes 1467. év jelzi Mátyás uralkodása alatt, mikor nem csupán a kastély erősíttetett meg érdemlegesen, hanem a budai Felsőváros, sőt Pest is önálló védövvel láttatott el ; e korszakban tehát az addig különálló budai várkastély és Felső-város az új onnan emelt védművek által egybekapcsolva, kompakt váregységgé fejlődött. A negyedik építészeti korszak Zápolya János király nevéhez fűződik, aki 1534 és 1540 között Domenico da Bologna által Budavára déli és északi frontját igen jelentékeny védművekkel bővítette. Az ötödik építészeti korszakot a török uralom képezi (1541—1686), mely Budán az Alsó- és Vízi-várost látta el újabb védművekkel, Pesten pedig a vár északnyugati sarkában létesített egy redutot.
