Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101

84 KEMÉNYT B. OTTÓ számú katonasággal megverték a török ármádiát, holott az akkoriban a mainál tekintélyesebb és gyakorlottabb volt. Az elmúlt évek tanulságait és eredményeit tárgyalva, természetesen megemlékezik Buda sikertelen ostromáról is és az előbb ismertetett munkákhoz hasonlóan elmondja azokat a véleményeket, amelyek az ostrom mellett szóltak és amelyek a törökkel való megegyezés előnyeit hangoztatták. A maga részéről a megegyezés mellett foglal állást, mert inkább a várat kellett volna biztosítani, mint a zsákmányt. Ezzel a keresztény seregek időt nyertek volna és számos ember életét mentették volna meg. Értesülése szerint Buda várában 16.000 janicsár tartózkodott, ezenkívül 30.000 főnyi lakosság és még külön 10.000.zsidó, akik mind fegyvert ragadtak az ostromlók ellen, részben, hogy megbosszulják magukat, amiért néhány évvel ezelőtt Bécsből és Ausztriából kiüldözték őket. A várvédőknek elegendő élelmük és municiójuk is volt, csupán vízben szenvedtek hiányt. Egy tiszttől, aki végig küzdötte az ostromot, úgy hallotta, hogy a házak befedésére és tűzmentesítésére a keresztények adtak időt az ellenségnek. Miután ugyanis bevették a Vízivárost, teljes nyolc napig szünetelt a roham és az ágyúzás is. Továbbá amikor a vár mögött levő utolsó akna felrobbantására került a sor, a császári sereg vezérei emiatt haditanácsot tartottak és ezenkívül még szükségesnek látták, hogy Bécsből is külön utasítást kérjenek. Közben pedig száz török kényelmesen kivonulhatott az aknához és miután az ott strázsáló császári őrséget levágta, az aknát megsemmisítette és bántatlanul vonult vissza a várba. Rövidesen ezután parancs jött Bécsből, hogy szüntessék be az ostromot. Ha a császáriaknak akkor sikerül bevenni Budát, könnyen urak lehettek volna Magyarországon és megfélemlíthették volna a törököt. A mü szerzője attól sem riad vissza, hogy tárgyilagosan megállapítsa a keresztény hadseregben elkövetett sok hibát. »Jó volna, ha a tábornokok között megszűnnének a nézeteltérések, amelyekről a ravasz barbároknak tudomásuk van és a mi kárunkra, viszont a saját előnyükre használják ki azt. Sapienti sat. De ne beszéljünk erről többet, csupán még annyit, amit a tisztek és a legénység egyaránt fölpanaszol. Ezekben a háborúkban éppen a legelőkelőbbek, akik a hadsereg felett döntenek, csak saját hasznukat és zsebüket nézik, a katonák pedig megdögölhetnek, a közjólét és közérdek pedig nem egyéb üres szavaknál. Idők folyamán a generálisok, ezredesekés a hadi hivatalnokok közül a legtöbb csinos összegeket harácsolt össze magának és mikor az időt alkalmasnak vélte, leköszönt állásáról, helyét egy másik pénzéhes társának engedve át. A szegény alattvalók pedig kimerültek és elnyomorodtak. Amikor azután a vezető egyéniségek végre megunták a bomlasztó háborút, kényszerűségből nyomorúságos békét kötöttek. Felteszem a kérdést, hogy háborúink eddig nem így végződtek-e.« Most azonban mást remél. A császáriaknak a szokottnál tekintélyesebb erők állnak rendelkezésére. Velence és Lengyelország szövetsége biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a keresztény seregek nyugodtan kezdhetik meg a hadjáratot. Amikor fölveti a kérdést, hogy a Délmagyarországon állomásozó császári hadsereg Buda ellen vonul-e, arra a következtetésre jut: nem valószínű, hogy a császáriak hamarosan megrohamoznák Budát. Elsősorban is még élénk emlékezetben van az elmúlt had-