Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101
A TÖRÖK BUDA A KERESZTÉNY NYUGAT KÖZVÉLEMÉNYÉBEN g3 megállapítja, hogy a török hat vagy még több különböző erejű betörést kísérelt meg Magyarországra és mindannyiszor többet nyert, mint veszített, kivéve a legutóbbi, 1683. évi kísérletét. Ez a vállalkozása borzalmas módon ütött ki, mert mint egy elvert kutyának, sántítva kellett eloldalognia, 60.000 embernél többet, sőt egész táborát a keresztények zsákmányául kellett hagynia. Amikor a török szerencsétlenségének okát kutatja, ezt abban látja, hogy a század folyamán még sohasem állott ily hatalmas keresztény szövetséges hadsereg ily hősies vezérek vezetése alatt Magyarországon, hogy az ősi ellenséggel felvegye a harcot. Bár »ante belli eventum« nem lehet megállapítani, hogy a török háború Magyarországon miként fog végződni, mégis amennyit »ex anteactis et praesenti rerum statu« előre látni lehet, feltételezhető, hogy a háború a keresztények javára fog eldőlni. Reményeit a következő indokokkal támogatja : először is az ottoman porta a mostani háborúban oly sok hatalmas ellenséggel áll szemben, mint még soha. Az annalesekben is alig található följegyzés, amely arról szólna, hogy a római császár, a lengyel király, a velencei köztársaság és a pápa vezetésével sok más olasz fejedelem is, egyesített erőkkel szállott volna hadba az ősi ellenség ellen. A római pápák a múltban már több ízben fáradoztak, hogy a keresztény hatalmakkal nagy szövetséget létesítsenek a török ellen, különösen akkor, amikor ez utóbbi Velencét támadta meg és Itália biztonságát is veszélyeztette. De ellentétes államérdekek és egyoldalii, önző állásfoglalások mindig meggátolták a szövetség komoly megvalósulását, míg végre a fenyegető veszedelem és XI. Ince pápa hathatós közbenjárása elhárította az akadályokat. Ez a szövetség az ősi ellenség vélt nagyhatalmát és képzelődéseit majd más világításba helyezi és a törökök néhány tartományt is adnának, ha soha nem kezdték volna el a háborút. A török haderő a két eddigi hadjárat alatt annyira kimerült és legyengült, hogy évek múlva sem lesz képes erejét egészen összeszedni, annál kevésbbé megbízható hadsereget felállítani. Az elmúlt esztendőben a török hangoztatta, hogy öt, vagy még több százezer emberrel készül elözönleni egész Magyarországot és a múlt vereségét kétszeresen fogja megbosszulni. Az események azonban épp az ellenkezőjét bizonyították, mert a gaz kutyák arra sem voltak képesek, hogy Buda előtt a 30.000 főnyi keresztény hadseregnek ellenálljanak. A 16.000 janicsár a várba menekült és ennek falai mögött várta meg a hadjárat végét. »Hol maradt tehát, ti üvöltő kutyák, 500.000 emberetek, akikkel a keresztényeken bosszút akartatok állni? Igen, ha a fákról is katonákat lehetne lerázni, ha az ázsiai szúnyogokat katonákká lehetne varázsolni, akkor volna elég emberetek. A mostani háborúban megint akkora hűhót csaptatok, mintha 300.000 emberrel kezdenétek támadást Magyarországon, hogy a római császár hatalmát gyengítsétek és a magatok javára döntsétek el a háborút.« A bizalomnak olyan nagy foka csendül meg, amikor kijelenti, hogy a németekben nem volna bátorság és kemény ököl, ha nem készülnének el rövidesen a 70.000-nyi törökkel, akik javarészt gyakorlatlan katonák. Véleménye szerint egy 25—30.000 főből álló jó német hadsereg nagyon is elégséges, hogy a török hadsereggel gondolkodás nélkül megütközzék. Hiszen olyan kiváló hősök, mint Scanderbég és a két Hunyadi nem nagyobb7*
