Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Kelényi B. Ottó: A török Buda a keresztény Nyugat közvéleményében 34-101

78 KEIyÉNYI B. OTTÓ nek mikéntje meglehetősen befolyásolja a támadások eredményét. A leg­biztosabb út mégis az lett volna, ha csak alapos meggondolás után, elég pénz és fegyveres erő birtokában kezdenek az ostromhoz. A kellő körül­tekintés azonban Budánál hiányzott. A pápa ezért annyira megharagudott, hogy majdnem megváltoztatta szándékát. Hangoztatta, hogy hiábavaló hadjáratok céljára nem ad több pénzt, de végre jobb elhatározásra bírták azzal a reménységgel, hogy a jövőben a császáriak körültekintőbben támadnak és a mulasztást pótolják. Emellett a Szentatyában azt a reménységet is ébren tartották, hogy Ukraj­nában a lengyel király sajátkezű levelével ad rövidesen hírt a győzelemről. De ez a reménység is hiábavalónak bizonyult. Kamenic, a fontos határ­erőd nem esett el, sőt a lengyelek a török egy éjszakai betörése alkalmával 10.000 embert vesztettek. Jalsovic bevétele viszont a pápának éppoly kevés örömet okozott, mintha egy régi püspöki palástot 50.000 koronáért akartak volna neki eladni, hiszen az áldozatok az elért eredménnyel annyira nem voltak arányban. A hadi hivatalnokok azonban a pápa méltatlankodását irigységnek nézték s miután a pápa kijelentette, hogy hiábavaló hadjáratokra pénzt nem akar adni, vakmerőségükben hangoztatták, hogy az anyagi áldozatok mérté­kével egyenes arányban ők is megtették kötelességüket. Hangoztatták, hogy a pápának és bíbornokainak kápolnáikban és kabinetjeikben nagy csaták­ról és győzelmekről való elképzelése nem tárgyilagos, mert tudniok kell, hogy a háborús szerencsét nem lehet kikényszeríteni. A török nem könnyű ellenség, vele szemben nem lehet gyors eredményeket felmutatni, nagy erődöket és csatákat nyerni. Ehhez idő, ember és pénz kell. Ha pedig a római Szentszék valóban nehézséget támaszt, akkor a jövőben az eddigieknél csak kevesebb katonaságot tudnak fenntartani és ezért kevesebb eredményt fognak elérni. A Szentszéknek kell vállalnia a kockázatot, különösen mivel valószínű, hogy amit ez évben nem tudtak elérni, azt elérhetik a következő esztendőben. A császáriak az 1684. évi hadjáratban a magyarországi harc­téren nagyobb eredményt értek el, mint a lengyelek Ukrajnában. Igaz, hogy a sikerek részben onnan származnak, hogy a török ez évben főseregét Ukrajnában tartotta, a lengyelek műveleteit egész nyáron pontosan figye­lemmel kísérte s az ellene irányuló terveket pontosan elhárította. Ha a rendszeres jövedelmek nem bizonyulnak elégnek, a pápának módja van ezeket megszámlálhatatlan módon tetszése szerint megnagyob­bítani, mert tudott dolog, hogy a római Szentszék mily hatalmas, több mint királyi jövedelemmel rendelkezik. V. Sixtus pápa szokta mondani, hogy ő soha nem ismert pénzhiányt, ha kezébe egy tollat vett segítségül. 1685-ben a német katonaság bátorságának és harcikedvének föl­tüzelésére minden megtörtént. Ez évben a török főhadereje Magyarországon állott. Azonban az egyszer már megvert véreb nem akart kötélnek állni, hanem egyik helyről a másikra hátrált és végre egészen eltűnt. A török ugyanis attól félt, hogy ha Magyarországon végkép lenyúzzák róla a bőrt, Rómában a pápa is azt fogja kívánni, hogy most már a vitéz német sereg annyi győzelmes előretörés után Buda főváros ellen vonuljon és még ebben a hadjáratban köszörülje ki a tavalyi csorbát. Ez a pápa örömét nagyon fel­fokozná és bosszúsága elmúlna a tavalyi hiábavaló kiadások miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents