Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Révhelyi Elemér: Kelenföld (Tabán) helye és neve 34-58

54 RÉVHEIyYI ELEMÉR hely (Datum Tabanae Die 29. Junii 1694)

106

). így azt kellene feltételeznünk, hogy itt egy a török nyelvből elkorcsosodott, hibásan és rosszul használt névvel állunk szemben, amit csak utólag kíséreltek meg megfejteni egy eléggé elfogadható, önálló jelentéssel bíró török kifejezéssel, a Tabánnal. A törökök e városrészt tulaj donképen Debbágkháne külvárosnak nevezték, amelyhez az ú. n. hátsó külváros is tartozott s nevét az ittlakó tímárok szegényes, vályogból épült műhelyei után kapta.

107

) Minthogy a Tabán szó, ha csakugyan török átvétel lenne, egy meglehetősen eltorzított alakban maradt fenn, azt a látszatot adja, mintha e név keletkezése nem is a törökök itteni uralmához kapcsolódna. E feltevés a XVII. század vallásosságával és a keresztény felfogással könnyen magyarázható is lenne, mert úgy a bevonuló győztes hadsereg, mint az újonnan letelepedett lakosság a szerencsétlen korszaknak még az emlékétől is szabadulni igyekezett. Mert nem tudjuk elképzelni, hogy lenne Magyarországon nagy történelmi múltra visszatekintő város, vagy városrész, mely annyi szenvedés és a pogány félhold hatalmának bukása után továbbra is ragaszkodott volna török elnevezéséhez. A küzdelem és gyűlölet sokkal elkeseredettebb volt a végső leszámolás korában, semhogy a diadalmas kereszténység egy legyőzött ellenség véres uralmának emlékét őrizte volna meg. Még abban az esetben, ha itt olyan behódolt török lakosság telepedett volna le nagyobb számmal, akik legalább az egymásközti érintkezésben megőrizték és tovább ápolták volna az általuk bevezetett név használatát, még el lehetne fogadni egy ilyen hipothezist, de erről nincsen tudomásunk. S a többi városrészek, hegyek és egyéb helyekhez viszonyítva miért épen ennek az ostrom alatt úgyszólván teljesen elpusztult s már csak városrésznek sem nevezhető, jelentéktelen területnek hagyták volna meg török nevét? Budának több, nagyobb, nevezetesebb s talán még kevésbbé elpusztult külvárosa is volt a visszafoglalás után, amelyek szintén egy-egy hegy lábánál feküdtek, török elnevezésük is fennmaradt s az utókor mégsem adott nevüknek létjogosultságot az újonnan épült városban. S miért csak oly későn, a XVII. század utolsó éveiben eszméltek egykori török voltára? A kérdéssel még nem foglalkoztunk behatóan, de azt kellene kutatnunk, hogy e névnek nincs-e valamilyen kapcsolata a szerbek itteni, akár még a török korabeli, akár a visszafoglalás utáni időkben engedélyezett letelepülésével? Ugyanis feltűnő, hogy Vác városának rác települését szintén Tabánnak nevezték, pedig azt a városrészt még a legjobb igyekezettel sem lehet hegy lábánál fekvő területnek nevezni s még a tímárok műhelyei is hiányoztak innen.

108

) A felszabadulást követő évek telepítési viszonyaiból annyi megállapítható, hogy az itt működő Kamarai Adminisztrációtól csak ideiglenesen kapták meg a számukra kijelölt, akkor legelhagyatottabb, mai tabáni területet. Hivatalosan már 1694-től kezdve a XVIII. századon át Rácváros volt a városrész neve s csak a köznép használta inkább a Tabán elnevezést. De körülbelül az 1810-ben itt történt nagy tűzvész után, főképen pedig a szerbek megfogyatkozásával mind divatosabbá lett a Tabán elnevezés s ma már hivatalosan is ezt a nevet viseli. A névnek azonban, úgy gondoljuk, sem történeti vonatkozása, sem különösebb helyhezkötöttsége nincsen s ezért nem is tudjuk megérteni,