Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Révhelyi Elemér: Kelenföld (Tabán) helye és neve 34-58
KEIyENFÖIyD (TABÁN) HEIyYE ÉS NEVE 37 ros Kelenföld megjelöléssel való kapcsolatára azonban még ma sincs elfogadható magyarázatunk. A mai Tabán területére eső átkelési szakasz, ha nem is mindig a hely meghatározott megjelölésével, többször foglalkoztatta krónikásaink képzeletét, így már a titokzatos hún krónika sokat vitatott szerzője Kézai is, a hun sereget a tévesen Sicambriának elnevezett Aquincumtól délre vezeti át a Dunán, vagyis a mai Tabán, illetőleg a pesti Duna-szakasz helyén. 8 ) Szerintünk itt a szerző — ha eltekintünk az események zavaros beállításától, s történeti valószínűtlenségétől, melyből csak az átkelés homályos hagyományai és a közelben lejátszódott, de már későbbi, a magyarok idejére tehető ütközetek rejthették magukban a hiteles történeti magot — másra, mint a pesti főrévhelyre nem is gondolhatott, mert az események megnevezett színhelyei, már amennyire azok geográfiailag követhetők, az itteni átkelés főútvonala körül látszanak csoportosulni. Amit azonban a régebbi krónikákból csak sejthetünk, azt Thuróczi határozott formában tárja elénk. Ugyanis ő az első, ki a hún harcokkal kapcsolatosan tisztán etimológiai alapon, a cselekmény szavának magyarázásával Kelenföldnek nevezi a révhely budai partvidékét. (Transnatato itaque infra Sicambriam Danubio, in ea parte, ubi nunc villa Kelenfewld locata est, propter quod et eadem hoc vocabulo denominata dicitur). 9 ) Már ebben a megkülönböztetésben, hogy Kelenföld neve itt a révhelynek nem a pesti, hanem a budai partját jelöli meg az átkelés színhelyéül, számolhatott Thuróczi annak régebbi keletkezésével, őstelepülésével, s egykori nagyobb történeti jelentőségével. Thuróczi tetszetős megjegyzése most már bizonyos történeti eredetiséget és érdekességet adott a lassanként feledésbe menő névnek és helynek, mely az ő idejében Buda várának fénye mellett úgyis az alsóvárosok jelentéktelen szerepét töltötte be. Észrevételét az utána következő krónikák és történetírások kritika nélkül vették át, s egy félszázaddal később már Csáthi Demeternek, a »Pannóniai ének« szerzőjének nyújtott kitűnő ötletet hasonló, de inkább csak játékos hely magyarázásokra. Csáthi Demeter azonban történeti valószínűséggel Árpád honfoglalásának eseményeit fűzte a kelenföldi átkeléshez (Árpád juta magyar néppel .... Kelemföldén a Dunán elkelének ). 10 ) A hún mondák eredete és hitelessége fölötti tudományos viták során, a problémával foglalkozók igen helyesen rá is mutattak a hún krónika szerzőjének egyéb tévedésére is, ki részben a honfoglalás eseményeit, részben még frisebb hagyományok hatásán későbbi történéseket vetített át a »primus introitus« szövegébe. 11 ) A tévedésért azonban Kézai épen úgy nem vádolható akár mesterkélt, akár tudatos elferdítéssel, amint Thuróczi sem, ki egy új megrögzíthető adattal, Kelenföld nevével akarta az átvett monda dunántúli hadjáratának hitelét igazolni. Kézai kompilációja, mely mondai elemek és a helyi emlékek látszólagos kapcsolatából akart valószínű történetet nyújtani, erősen érezteti ugyan a kritikai megfigyelés hiányát, de épen meseszerúsége, ami az élő hagyományok foszladozó szálainak és az irott források ingadozó adatainak egymásbaszövéséből keletkezett, mutatja legjobban, hogy még ez az önkényes feldolgozás is sokkal közelebb állott szerzőjének szívéhez és képzeletéhez, mint az általa felhasznált, de új keretbe foglalt szűkszavú
