Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Nagy Lajos: Tabán a régészeti ásatások világában : előzetes jelentés az 1934-1935. évi ásatásokról 18-29

TABÁN A RÉGÉSZETI ÁSATÁSOK VILÁGÁBAN 19 a késő-középkor folyamán épült be. Korábban a Duna gyakori kiöntései miatt homokos zátony volt s az ásatások alkalmával a pincékben 2—2*50 méter mélységben már víz fakadt fel. Az 1935. évi ásatások Attila-körút nyugati oldalán a plébániával szemben a Szebeny Antal-tér, Görög-, Virág Benedek- és Fehérsas-utcák által határolt nagyobb területen folytak le. Ez a terület, főleg ahol a házak állottak, eredetileg jóval magasabb volt, mint a rendezés után látható mai felszín. Az ásatási helyszínrajzunkon bemutatott területet teljesen átkutattuk. Itt nem lehetett kutatóárok-rendszerrel dolgozni, mert erősen be volt építve. Jellegzetes volt az itteni tabáni házakra, hogy udvaruk kisméretű, már pedig csak ezek felásása nyújthatott leleteket. Ahol falak, pincék voltak, ott a korábbi századok emlékei elpusztultak. Ezért olyan hézagos a térképünk és sok a fehér folt rajta. Ahol udvarrészre találtunk, ott az egész helyet rétegszerűen kutattuk át és megkerestük a nyersanyag talaját. Kitűnt, hogy Tabán ezen része állandóan lakott volt, a változatos kultúrák nyomai azonban nem egymás felett jelentkeztek időbelileg, hanem legtöbb esetben egymás mellett. Középkori épületek, házak nyomai nem kerültek elő, ellenben nagy számban találtunk putri-, azaz földbeásott lakásnyomokat, kerek alakú, mélyebb tűzhelyeket, raktárvermeket,- hulladékgödröket, melyeknek körvonalai élesen elütöttek a nyerstalaj sárgás színétől s világosan mutatták, hogy milyen irányban kell az ásónak dolgoznia (VII. tábla 1. kép). Ezek a gödrök, vermek nem egy korszakból származnak, hanem a legkülönbözőbb kultúrák hagyatékai. Az egyes kultúrák emlékei nem zárt csoportban, egymás mellett kerültek elő, hanem szétszórtan. A rézkorszaki, vagy keltakori vermek mellett ugyanabban a szintben jött elő XV. vagy XVII. századból való veremraktár is.. Az ásatási rétegrajzok megmutatták, hogy az ásatási területünk állandóan egy kiemelkedő domb volt. Nyugatról az Ördögárok határolta, észak felé a budai várheggyel volt összeköttetésben, keletre pedig a Duna mentén haladó hajóvontató út volt a szegélye, valamint a Duna áradásos, homokzátonyos partja. Ezen szerencsés alakulata tette állandóan lakott hellyé, rév melletti teleppé, mely azonban városjelleget sohasem ért el. Az Ördög-árok beboltozása után keletkezett Árok-utca jelzi a régészeti leletek nyugati határát. Az őskor folyamán, ideszámítva a római uralom korába átfutó késő I^a Tène kultúra időszakát is, az Ördög-árok mocsaras környéke szinte vonzotta a primitív népeket, mert megélhetésük számára a létfeltételeket szolgáltatta. Az őskori vermek élelmihulladékai (kagylóhéjak, teknősbéka páncélok, halszálkák stb.) mutatják, hogy ez a mocsaras vidék adta a fő élelmezési cikkeket. A Gellértheggyel kapcsolatos dombos magaslat, az erdővel borított vidék a vadat szolgáltatta ; az őskori vermek szarvascsontjai, vaddisznó-agyarai utalnak erre. Kutatóárkokkal átvizsgáltuk a Gellérthegy északi lejtőit, de eddig ott őskori és keltakori település nyomaira nem akadtunk. Az Ördög-ároktól nyugatra a rendelkezésünkre állott Fehérsas-téren, Kereszt-téren csak sírokat találtunk, melyek kora a török uralom megszűnése utáni évtizedekkel kezdődik s eddig legalább is a XVIII. század közepétől kezdő2*