Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Tompa Ferenc: Budapest őskora 1-17
BUDAPEST ŐSKORA 15 találkozunk ennek az új kultúrának a nyomaival. Nagy Géza ismertetésében a korai vaskorból még csak szórványos bronzleleteket találunk, az újabb ásatások azonban már a lakótelepek és a kerámia szempontjából is értékes anyagot szolgáltattak. Koravaskori lakótelepre bukkantak 1935-ben a szentendrei sziget déli részén vízvezetéki csőfektetés alkalmával. A jellegzetes, lépcsősen sikozott edényperem mellett megtaláljuk itt a behajlószélű és turbántekercsszerűen hajlított peremű tálat, továbbá a primitívebb házikerámia maradványait is. Ugyancsak ebben az évben a külső Szentendrei-úton, csatornázás alkalmával kerültek elő kora hallstatti edénycserepek. Garády Sándor a Bécsi-út mellett végzett kutatásai alkalmával bukkant rá a korai vaskor grafitfestéses cserepeire, amelyeket putrikban, tűzhelyek mellett talált. Ugyanitt megtalálta egy égetőkemencének a nyomait is, továbbá egy olyan kődarabokból primitíven összarakott falazatnak a maradékát, amely helyzeténél fogva a putrikkal látszik összefüggésben lenni. 1934-ben Békásmegyeren, a Pusztatemplom mellett kerültek elő korahallstatti urnasírok. A hallstatti kultúra nyomait egyébként Békásmegyeren már az 1932-es ásatás alkalmával is megtaláltuk, míg újabban a vízvezetéki csőfektetés munkálatainál is rábukkantak a kultúra hagyatékára, amelyben többek között egy tálacska is előkerült, belsejében kereszt alakú besimított díszítéssel, továbbá egy bronzberetva. Nagy Lajos tabáni ásatásai alkalmával ugyanennek a kultúrának a kerámiáját találta meg lakóüregekben, köztük egy nagyobb agyagvödör cserepeit, amelynek primitív díszítése — természetesen csak konvergencia folytán — emlékeztet bennünket a vonaldíszes kerámia díszítő technikájára. Ebből is láthatjuk, hogy a házi kerámia, tehát a praktikus célt szolgáló agyagedény évezredeken át is alig mutat valami fejlődést. A Duna balpartjáról két igen értékes, korai hallstattkori lelet került az utóbbi időben a Nemzeti Múzeumba. Az első egy mind muzeális, mind őstörténelmi szempontból nagyjelentőségű aranylelet, amelyet 1925-ben találtak Angyalföldön egy homokbányában. A lelet három nagyobb aranycsészéből, egy aranytálból, arany huzalokból, gombokból és aranylemezzel ékesített madáralakú díszítményből állott. 20 ) A gombokhoz teljesen hasonló aranyleletet találtak Angyalföldön, a tébolyda mellett már 1892-ben is. 21 ) Igen valószínűnek látszik, hogy a két lelet eredetileg összetartozott. A hitelesítő ásatás alkalmával a homokbányában mindössze 1 bronzdísztú került még elő, profilált fejjel. A lelet jelentőségét emeli, hogy az edények kétségtelenül a magyar régióban készültek, minthogy az anyaguk Erdélyből származó, folyami mosott arany, formájuk és ornamentikájuk pedig még a magyarhoni késői bronzkorra vezethető vissza. A második lelet Sashalmon került elő és csak kerámiai anyagból áll. Az edények közül említést érdemel egy kihajló peremű, széles, mély tál, amely egy aránylag kicsiny talapzaton áll, továbbá egy kis urnaszerű edény, lefelé szélesedő nyakkal és öblös hassal. A leletek tanúsága szerint tehát a korai vaskori kultúra itt kelet felé átlépte a Duna vonalát is. A Nagy Géza által is ismertetett szórványos bronzleletek közül ehhez a kultúrához kell sorolnunk a lefelé kissé kiszélesedő pengéjű, liliom-
