Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Mihalik Sándor: A magyarországi református egyházak pesti ötvösművei 174-197

A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZAK PESTI ÖTVÖSMŰVEI 185 nyainak figyelembevételével készült úrvacsora serlegnek sokkal több köze van az ottani reformátussághoz, mint a pesti ötvösök bármely más, szinte uniformizált műveinek. A magyarországi református templomok szentedényeit Szent-pétery mind szűzi, tiszta hittel készítette. Ő maga mélyen vallásos református ember volt. Élete utolsó évtizedében a vallásbeli főigazságokról szóló iratán dolgozott. Az 50 ívre terjedő művet német nyelvre is átültette s erős szándékába vette, hogy azt Berlinben kinyomatja és a misszionáriusok által terjeszteti. Vallási és művészi belső meggyőződés miatt remekeit református egyházainknak kevés pénzért szállította. Ő »nem gondol azzal a' mi neki hasznot hajtana : azzal gondol a' mi neki örömet, a' hazának fényt ad« — írja róla már 1828-ban Kazinczy.

19

) Tudatában volt, hogy a századokon át diadalmasan ragyogott egykori magyar ötvösség elült vágyai benne horgadtak fel megint s lelkivilágának óriási motorikus erejével igyekezett megváltoztatni és felemelni a magyar ötvösségnek az evolúció által fizikailag hanyatlásra kijelölt horinzontját és vonalát. Ebben a felszabadulás felé való menekülésében történeti nagy eseményeket ábrázoló reliefek készítésébe kezdett, — »az a gyönyörűség — írja vallomásszerűen

19 — mellyet velem elkezdett munkám éreztet, hideggé tett már engem az életnek minden más örömei ellen ; és az a betsület, mellyet az által a' külső nemzeteknél és a' későbbi maradéknál reménylek, kivált hogyha három vagy négy darabokat elkészíthetek, érzéketlenné tészen minden más tisztelet eránt« —

s noha már az első ilyen fajtájú művénél, a Charles Le Brun (1619—1690) kompozíciója után készült Nagy Sándor granichusi ütközetének kidolgozásánál is majdnem elvakult

20

), mégis egy egész sorozatot készített belőlük,

21

) a magyar művészet jövőjébe vetett nagy hitével és kitartásával s mert szerette azokat az órákat, miket fárasztó, pihenést nem ismerő munkával tölthetett. V. A művészettörténet szemszögéből tekintve, a pesti származású református kelyheknek (a Szentpétery műveken kívül) nagy általánosságban kevés a jelentőségük. A pesti ötvösség viszonylatában is a katolikus egyházak hasonló eredetű kelyheivel szemben leszorulnak. Főértékük és jelentőségük tulajdonképen abban a zárt és egységes fejezetben rejlik, melyet teljességükkel hazai ötvösségtörténetünk és kulturális életünk számára jelentenek. Egybegyűjtésük és együttartásuk a magyar muzeális feladatoknak és törekvéseknek ezek miatt is szép pontja. A székesfővárosi, vagy az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban, avagy esetleg egy megalakítandó Magyar Református Múzeumban zárt emlékcsoportban való végleges kiállításuk (és megmentésük) értékes emléke lesz a magyar reformátusok kulturális szeretetének. Református templomaink pestbudai származású műveinek a magyar művészettörténetbe való beállítása annyival inkább is indokolt, mert egy-két darab kivételével idáig a szakkutatás előtt is teljesen ismeretlenül