Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Jajczay János: Budai és pesti veduták vallásos tárgyú képeken 157-173

168 JAJCZAY JÁNOS Ha valamilyen oknál fogva írásos feljegyzés nem maradt volna ránk, úgy a Szent Vendelnek állított sok-sok emlék is elárulná nekünk, hogy a pest-budaiaknak a XVIII. században egyik főfoglalkozásuk az állattenyésztés volt. Csak iparból Pesten és Budán a török kiverése után megélni nem lehetett. Egy-két emberöltőnek kellett eltelni, míg nagyvárossá alakult, ezért minden valamirevaló polgárnak háza mellett földje, szőleje, háziállata volt. Az élet nem annyira városi, mint inkább idillikus, falusias, kisvárosias. Szent Vendel históriája részleteiben ködbe vész. A hagyomány azt tartja, ir királyi családból származott s hogy Istennek élhessen, minden fényt, gazdagságot elhagy s mint zarándok a kegyes helyeket látogatja, Trier táján reméteéletbe kezd s az embereket oktatja a keresztény hitre, majd pásztor egy gazdánál. A nyájat őrző buzgó szent embert apáttá teszik. A jámbor pásztor halála után sírját sokan látogatják, ahol azután bucsujáróhely keletkezik. Szent Vendel jelvénye a pásztorbot, rendesen tarsolya van, ruházata pedig a vándorok egyszerű köntöse, Koronát s jogart szoktak lábaihoz tenni s pásztori mivoltára célozva juhokat őriz. Ifjúnak ábrázolják s mint a gazdálkodók, pásztorok védőjét tisztelik. A margitkörúti ferencesek szószékének felső részén aranyozott életnagyságú szobor áll. Nagy kampós pásztorbot a kezében s előtte bárányok. Ez a szépen, lendületesen mintázott szobor is Szent Vendel. Sokan a Jó pásztornak gondolják tévesen épúgy, mint a Baross-utca 86. számú ház kapujának figuráját, amelyet, mert lebontották a házat, ma már csak fotográfiákon láthatunk. Középen állt Szent Vendel, jobbról tehén, balról két bárány feküdt lábainál. Jópásztornak mondják a szentlélektéri Szentháromság emlék egyik reliefjét is, amely pedig ugyancsak a pásztorok védőszentje, aki villámlás között juhokat őrizve imádkozik. A Fővárosi Múzeum Szent Vendelt ábrázoló kis képe a Szent Jánoskórház kápolnájából került oda, főleg azért, mert helyi vonatkozását fokozza a rajtalevő tájkép, illetve városkép. A Szent János kápolnát a budai céllövölde és a kórház mellé építették. Az építési engedélyért 1729ben folyamodtak, de a tanács csak 1735-ben engedélyezte. Bőségesen adakoztak, úgyhogy két hónap alatt már a kis torony is állt s rövidesen felhangzik ebben a kedves, ma az utca szintje alá süllyedt kápolnában a nepomuki Szent Jánoshoz szóló könyörgő ének : »Wüttet die Pest zu arg, droht sie uns Gleich den Sarg. Bist du der treue Artzt, der uns beysteht.«

13

) A környék gazdái is ide, a Szent János-kórház kápolnájába jártak esőt kérni s könyörögni a baj elhárításáért. így kerülhetett ide fogadalomként a Szent Vendelt ábrázoló kép is, amelyen kis kalyiba előtt, kezében pásztorbottal, bő cinóberpiros köpenyben ül. Fölülről a Szentháromság fénye sugározza be és angyalkák figyelik mint mélyed zavartalanul olvasmányába, a Könyvek-könyvébe. Körülötte szarvasmarha és juh. Hátul a budai várat látjuk a Bécsi-kapuval s ezen belül házak, templomok époly bájos, naiv hűséggel, mint ahogy azt a XVIII. századközepi céhleveleken rajzolták. A tipikus votív kép, bár évszámmal nincs jelezve, az 1770-es évek tájékán keletkezett. A budai várat erős vastag fal övezi. Ezek a kőből épített falak adtak biztonsági érzést lakóiknak, ez jelentett békét számukra, de tette őket