Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Jajczay János: Budai és pesti veduták vallásos tárgyú képeken 157-173
162 JAJCZAY JÁNOS Múzeum tulajdonát képező Hatvani kaput ábrázoló XVIII. század végéről való képen is így látjuk. A Sőtér-féle festményen is Pest déli részén kapu. van. Az egykori Kecskeméti kapu ez, melyet 1794-ben bontottak le s melyről tudjuk, — monumentalitását mutatja —- hogy felső építményében két szoba és egy konyha volt, ahol még 1785-ben egy városi zenész lakott. 6 ) Amikor a képet festették sok támadásnak volt kitéve a város. A kijavított falak jó szolgálatot tettek. 1703-ban a tanács foglalkozik a kurucok támadása elleni védelmi intézkedésekkel. 1704-ben meg is kísérlik a kurucok a rajtaütést, de a pestiek ébersége és a szilárd falak a polgárokat megvédték. A duzzadó fejlődő város szétfeszítette a kőből épített övet. Az utolsó pesti kaput, az úgynevezett Hatvani kaput 1804-ben bontják le. A képen a falakon túl sikság terült el, ahol egykor a nemesek gyűléseztek. Nagy, homokos, műveletlen terület terpeszkedett a déli kapu alatt a mai Vámház körút tájékán, amely a Duna áradásaitól nedves, mocsaras. A Kecskeméti kaputól út vezetett a falakon kívül, a melyen azonban nyoma sincs az életnek. A külváros az 1700-as évek elején kezd majd fejlődni. * * * A baj, szegénység, nyomor végigkísért az egész XVII. és XVIII. századon, ennek ma halk viszhangja egy-egy ránkmaradt szentkép, szobor, néha erre utal egy-egy templom is. Ha szólásra tudnánk bírni az alkotásokat, panaszuk valóságos golgota lenne. A fájdalom, sirám stereotip. Járvány, tűz, árvíz a főszólam. Pest és Buda kis vityillós, girbe-gurba utcás nagy falu ; gunyhói melegágyai a vésznek, piszok, szenny, a szegények szomorú városa. A századok óta nem művelt, elhanyagolt földek rosszak, sok-sok munka, kitartás és még több bizalom, hit kell, míg a XVIII. század folyamán az alacsony életforma megváltozik. Emberfeletti munkát kellett a szerzeteseknek kifejteni, akik már akkor, mikor a küzdelem Buda alatt jóformán még folyik, megkezdik ritkán méltatott, áldásos munkájukat. A harcok úgyszólván a város kapuja előtt állnak, a jezsuiták, kapucinusok bent már tevékenykednek és nem is sejtik, hogy kitartó munkájukkal, egy későbbi metropolis alapjait vetik meg. lehetetlenre vállalkoznak, építenek, gyógyítanak, lelket öntenek a csüggedőkbe, a rongyos telepesbe, katonába. Igeiket lehelnek a betegbe, invalidusba, gyámolítják az özvegyeket és árvákat. Ha nem nézünk a dolgok mélyére, első pillanatban ma szembetűnő és csodálatos a polgárok nagylelkűsége, de ha az egyháziak munkáját félig-meddig ismerjük, melyet ebben az időben kifejtettek, megértjük azt az áldozatkészséget, mellyel a már-már jómódba jutott kéményseprő, vagy a gazdagodó pékmester majdnem erején felül segíti egyházát. A budai ferencesek zárdáját 1703-ban építik, templomuk azonban rövidesen szűknek bizonyul. Új templomuk alapkövét, rendházuk mellett 1733-ban teszikle. A ferencrendiek azonban 1785-ben felső parancsra kénytelenek elhagyni kolostorukat ; kárpótlásul a margitkörúti augusztinusok templomát kapják. Stílusosan, gondosan épített és ízléssel berendezett templomukat az Erzsébet apácáknak adják. A Fő-utcai templom jellegében még ma is magán viseli szentképein, remek faragású padjain a ferencesek nagyszerű tevékenységét és ízlését.
