Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156

SZÁZ ÉV A PESTI HATÁR ÉI^ETÉBŐI, (1663—1756) 147 Kecskemétre ment. Ott hat esztendeig lakott. Onnan Némedire ment, aholis még a kuruc el nem kergette és a falut el nem hajtotta lakott és kuruc világban Sáriban lappangott, hol az ócsai erdőben, hol együtt hol másutt, csaknem két esztendeig és Kecskeméten mintegy egy esztendeig lakott. Onnan megint visszament Sáriba. Bujdosása után Ráckeviben szaladott Rabatin előtt, aholis tizenhét esztendeig lakott, ahonnan Dabasra ment. Most is ott lakik tizennégy esztendőtül fogvást.« A pesti határt onnan ismerte, hogy »számtalanul járta gubacsi és szentlőrinci pusztákat, maga marháit megnézni, mindaddig, valamég a kuruc el nem hajtotta Némedirül az embereket.« 322

) Gelle János is »Buda megvétele után tíz esztendeig Komáromban lakott, onnan hazament Némedire és méglen el nem szaladtanak a kuruc előtt, Némedin lakott. Szaladáskor pedig Sáriba ment, holottis vagy két esztendeig lakott. Sáribul visszamenvén Némedire, azóta ott lakik.«

323

) Némedi Buda ostromakor lakatlan volt és csak Buda bevétele után szállották meg ismét.

324

) Buda ostroma előtt tehát a környékbeli magyar lakosság elmenekült a régi királyi Magyarország területére. így futottak Komáromba az alsónémedi nemes Halász István és a jobbágy Gelle János is, aki utóbb a váci püspök jobbágya lett. Tatán talált menedéket az alsónémedi Pesthi János és valószínűleg a némediek és többi falusiak nagyrésze is. A legrégibb pesti lakosok közé tartozott az a Szabó Gergely, aki »Buda vételekor hét esztendős volt és Pesten lakott mintegy tizennégy esztendős koráig. Azután katonák közé ment és hol egy, hol két esztendőben egyszer hazajött Pestre. Bizonyos esztendőket előszámlálni, hol meddig bujdosott, nem emlékezhetik. Olaszországban is volt Pál Deák regementjében. Kurucok elfogván, közibük állott. Az megbékélés után visszajött Pestre. Azóta itt tartózkodik.«

325

) Vallomása tehát a régi katonaéletnek adja rajzát. 1737-ben, amikor a vallomását tette, megyei hajdú, miles comitatensis, volt.

326

) A pesti határt járó jobbágyság szabados életére vet világot Nagy Mihály és Vargha András tanúvallomása. Nagy Mihály »Buda megvétele után Csabán lakott. Kuruc világban imitt-amott, ide s tova bujdosván, Gyöngyös körül Tarjánban, Sólymoson és Orosziban. Gubacsi és szentlőrinci pusztákat elégszer járta, lóháton vadászván, hat esztendőtül fogvást.«

327

) Vargha András »Buda vétele után mindjárt Pesten lakott nyolc esztendeig. Azután Csabára ment lakni, mivel azelőtt is ott lakott. Most is ott lakik. Gubacsi és szentlőrinci pusztákat vadászván, elégszer járta mintegy negyven esztendőnek előtte.«

328

) A jobbágyoknak máskülönben tilos volt a vadászás és ezért érdekesek ezek az adatok. Kz a Vargha András különben mielőtt pásztor lett volna, Pesten laktában, 1692. táján szigetszentmiklósi Szép János nevű halászgazdánál halászlegény volt.

329

) * * * A régi magyarsággal elmondott vallomásokból elénk táruló kép az életformák sivárságát tükrözi vissza. Olyan volt itt az élet, mint maga a határ. Kietlen, tikkadt, műveletlen. A homokos, szikes pusztákat baromcsordák járták és azok az emberek, akik ezeket a csordákat tartották és legeltették, csak a hétköznapi, mindennapi élet szemszögéből nézték a 10*