Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
136 BEUTZKY JÁNOS május 27-én, 1716. június 17-én, 1717. május 26-án és az 1720. június 18-án kelt árendálólevelek szerint is ugyanezt az összeget ugyanilyen feltételek mellett fizették a Vattayaknak. 215 ) Hogy a bérleti szerződés 1719ben is fennállott, bizonyítja a Vattayak Pest városához intézett, pilisi kúriájukon 1719. szeptember 24-én kelt levele, amelyben megköszönik a város értesítését, hogy a bérösszeg átvételre készen áll. 216 ) A város, úgylátszik tehát, nem mindig volt pontos a fizetési határidő betartásában. Itatjuk tehát, hogy legalább húsz éven át bérelték a pestiek a Vattayak pusztáit. A Rákóczi-féle szabadságharc idejéből nincsenek árendáló levelek a birtokunkban, de valószínű, hogy ez alatt az idő alatt is, — ha a portyázó csapatoktól nem kellett tartani, —• közösen járta a pusztákat a pesti és a némedi marha. Az egyik tanú »nem tudja, melyik esztendő lehetett az mikor pestiek nem árendálták. Emlékezik ugyan, hogy egy esztendőben nem árendálták, de marháj ok mint magok foldj ökön, úgy járt némediek földjén« 217 ) »Nádor-Fehérvárnak megvétele után egy nyáron pestiek emiétett pusztákat nem árendálták .. .másoktul hallotta és tudja is, mivel akkor Pesten lakott« Cseszkó István. 218 ) Ezek szerint tehát csak egy esztendeig tartott volna a bérlet szünetelése, bár ez gyakorlatilag nem jelentett változást. A pestiek kiterjedt pásztorgazdálkodása addig tartott, »még méltóságos báró Szeleczky uram őnagysága kezeire nem estének azon puszták.« 219 ) Szeleczky Márton báró ugyanis 1724-ben hat esztendőre kibérelte a gubacsi, a szentlőrinci és a péteri pusztákat, 220 ) és így azok 1730-ig voltak a kezén. Azt, hogy a bérleti szerződést a Vattayak komolyan vették, a következő eset igazolja. »Kuruc világ után második esztendőben az némedi lakosok nem akarták árendálni a gubacsi pusztát Vattay familiátul. Akkor Vattay uraimék a némediek juhait fölhajtották Dunakeszire,« ahonnan azután kiváltották a juhokat. 221 ) A juhok között, amelyek a Sánc-árkon alul legeltek »Vattay uram katonája« a némedi nemes Halász Márton juhait is elhajtotta. 222 ) Erre az elhajtásra Vargha Gergely tanúvallomásában találunk adatokat. Vargha Gergely »a Rákóczi kuruc háborúja előtt két esztendeig, utána pedig tíz esztendeig a pesti marhát őrzötte.« 223 ) tehát a legeitetők viszonyát kétségtelenül ismerte. »Amidőn a kuruc háború lecsendesedésének első esztendeiben a pestiek és alsónémediek mintegy fél esztendeig gubacsi és szentlőrinci pusztákot ki nem árendálták volna és egy alkalmatossággal bejővén a fátens, úgymint Pest városa pásztora, a Kontra házánál megállapodván, ahol most Szalay uram lakik. Által ellenében Tóth Mihály házánál lévén Vattay uraimék is szállva.« Vattay uraimék megtudván, hogy Vargha Gergely »azon háznál légyen, magokhoz hivatták és tudakozták tűle, hogy a pesti és alsónémedi marhák járják-e a gubacsi és szentlőrinci pusztákat?« Vargha Gergely azt felelte, hogy : »szabadon és széltiben járják.« »És azután harmadnap múlva az alsónémedi három esztrengabeli juhokat elhajtották Vattay uraimék Dunakeszire. A Nagydombon, vagyis a Nagydombon lévő hármas hányáson, úgy a második Kerek-dombon alul lévő Gyékényes-tó mellül, nemkülönben másrendbéli alsónémedi juhokat is aznap-e vagy máénap a Sánc-árkán alul való laposrul, ahol
