Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156

X22 BEUTZKY JÁNOS Valószínű tehát, hogy a tulajdonképpen szentlőrinci pusztához tartozó kőbányát a pesti törökök és rácok, mint senki földjét vették birtokukba. Legigazabban talán Juhász István tanúvallomása tapintott rá a kérdésre. »Vallja hiti után a tanú, hogy az deutrumban föltett kőbányát csak azért hittak festi kőbányának, hogy Pesthez közel volt, s más kőbánya nem volt akkortájban Dunán innét, hogy követ vághattak volna benne. Sőt tudja bizonyosan, hogy azon kőbánya szentlőrinci határon vagyon.«

87

) Varga András szerint pedig »török üdőben hittak pesti kőbányának, de Buda megvétele után mindenkor hallotta szentlőrinci kőbányának lenni.«

88

) Tar Mihály pedig »szolga lévén. . . nem tudja, hogy szentlőrinci pusztához tartozandó volna említett Kőbánya, hanem, hogy mioltátul fogvást nemes Pest városa bírja említett szentlőrinci pusztát és mióta kereszténység bírja Pest névő városát, hallotta azoltátul fogvást, hogy Vattay uraiméké szentlőrinci puszta lett volna.«

89

) Vagyis, amikor a török kiűzése után a régi birtokos családok ismét tulajdonukba vették a földet, a Vattay család, az egyre értékesebbé váló mai kőbányai részeken az ittmaradt és az odaszokott pesti rácokkal és az őket követő pesti német telepesekkel szemben, egyre jobban igyekezett birtokjogát érvényesíteni. * * * A visszafoglalás előtt is itt lakó pesti rácok nemcsak követ vágtak a kőbányában, hanem — valószínűleg csak a török uralom utolsó éveiben — a környező lapos hátakon szőlőt is kezdtek művelni. Azt már láttuk, hogy a pesti török nem sokat kérdezősködött a szénát nem termő területek hovatartozandósága felől. Ez igen kedvezett a pesti rácságnak, mert így nyugodtan birtokába vehette a szentlőrinci pusztának, annak török földesurát nem érdeklő részeit, »azokat az hegyeket ... egész keresztúri határtul fogvást bé Pest felé.«

90

) Ezek a rác szőlők részben a mai Ó-hegy és Új-hegy déli lejtőin lehettek, mert 1722-ben több tanú szerint »ahol most szőlők vannak, török világban is voltak valamely szőlők, melyeket a pesti rácok bírtak.«

91

) Az 1737 augusztusában tartott tanúkihallgatásokon az egyik kérdőpont így szólt : »A Török Istrázsa hegyen (mai Újhegyen) fölül, ahol Pest városa hármas határt mutat — jóllehet hat is vagyon — látott-e ottan régi szőllő árkolásokat és régi szőllő barázdákat, tudja-e, hogy régi üdőben ott szőlők voltak és hova valók voltak, tud-e, hallott-e valamit felőle?«

92

) Horváth István »jól tudja, hogy ott szőllők voltak, mivel kitetszik barázdáibul és alsónemedi Jobbágy István névő öreg embertül hallotta, hogy török üdőben, inas korában, gulyás bojtár lévén, szőllőt is evett ottan az ott való szőllőtőkérül, de hova való szőllők lehettek azt nem hallotta tűle.«

93

) Cseszkó István »azonban hallotta sok régi pásztoroktul, gulyásoktul, juhászoktul, hogy szentlőrinci szőllők lettek volna.«

94

) Vargha Gergely is »tudja bizonyosan, hogy ott szőllők voltak, minthogy szőUővessző növéseket is látott ott.«

95

) Dudás András pedig »diófának sarjadzását is látott ottan.«

96

) Ezekről a pesti rácok által művelt szőlőkről valószínűleg nem egy tanú »gondolta,« hogy szentlőrinci szőlők voltak, »minthogy szentlőrinci telekhöz nem messze vagyon.«

97

) Mások ellenben »még török világban is minden-