Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156
120 BFJJTZKY JÁNOS szabadon hattam, ha ezer szekerekkel hordják is.« A levél hátán még a következőket írta Vattay Pál : »Édes némedi uraim, kegyelmetek is segítse meg azt a böcsületes ecclesiát egész faluval, ha fű leszen, egy szekér ko vitellel. Az Isten is megáldja kegyelmeteket.« 72 ) Amint látjuk ez utóbbi sorok a némedi nemes embereknek szólnak. Meg is tettek mindent a környékbeli magyarok, hogy a kecskemétieknek segítségük legyen a kőhordásban. A Némedi »falu is némely szekerekkel vitetett onnéd követ Kecskemétre, nem fizetésért, hanem jó akaratért és a szekereseknek jó ital borok volt fáradtságokért.« 73 ) Csery István is tudta, hogy amikor »említett bányárul kecskeméti templomra hordták a követ, ... a némedi lakosok is, akinek csak vonó marhája volt, segétették.« 74 ) Kgyízben »negyven szekérrel vittek Ocsárul, pesti kőbányábul Kecskemétre« követ. 75 ) Úgylátszik ebből, hogy a pesti kőbányából nem mindig egyenesen Kecskemétre fuvarozták a követ, hanem az egyes falvak lakossága a következő lakott helyig szállította, hogy onnan azután egy másik falu, vagy más falvak lakossága vigye tovább. A kecskeméti Csorba István »akkoron kisbírája volt az városnak, nekie úgy mondották, hogy a szekereseknek, az kik szénát visznek a török számára, úgy parancsoljon, hogy visszajövet követ rakjanak a szekerekre.« 76 ) Ezek után értjük Vattay Pál némedi uraimékhoz intézett sorait, hogy miért kéri őket, hogy »ha fű leszen«, segítsék meg a kőhordással a kecskemétieket. Amikor a környező falvak és városok lakói a szénatizedet behordták Pestre és Budára, visszatértükben üres fuvar helyett, követ szállítottak a kecskemétieknek. Az okos kecskeméti kálvinisták magukat mindenképen be akarván biztosítani, a szentlőrinci török úrral is megegyeztek. Többen tudták, 1696-ban, a tanuk közül, »hogy a török idejében nem a pesti seregtül, hanem a szentlőrinci török úrtól béllették a kőbányát.« Ugyanakkor azonban azt is tudták, hogy »midőn Kecskemét városa az kálvinista templomot építette volna, az kövit azon kőbányábul hordatván, néhai Vattay Pál uram engedelmébül hordották.« 77 ) Vagyis nyilvánvaló, hogy »a megnevezett kőbányában senkinek nem volt szabad követ vágatni szentlőrinci pusztának török ura és magyar részrül Vattay uraimék engedelme nélkül.« A fenti tanú, Tóth András, nemes ember volt és a török idejében is Némedin lakott »sőt, amidőn kecskeméti templomra hordták az követ, ezen fátens uram maga szekerit, az ecclesia requisitiójára, oda engedte, vinni a követ. Azt is tudja őkegyelme, hogy instans uraimék, vagy az elejék, akkorban emiétetett kőbányát magyar katonákkal kerültették, hogy ne talán tán kecskeméti uraimék praetextusa alatt más ne vigyen onnét követ, sőt a töröknek sem volt szabad onnét követ vinni az török úr híre nélkül, az kié a szentlőrinci puszta volt.« 78 ) Horogh István ezzel szemben »tudja bizonyosan, mivel hallotta böcsületes emberektül, hogy a budai akkori basátul és per consequens, a pesti agátul bériették ki a pesti kőbányát, úgymint pesti földön.« 79 ) Bekő András pedig »hallotta azoktul a kecskeméti emberektül, akik hordtak azon kőbányábul a kecskeméti templomra követ, hogy Pesten lakozó Mészán agátul bériették ki azon követ. De nem tudja, szentlőrinci, avagy pesti török úr vala-e az?.« 80 )
