Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből : 1663 tájától 1756 tájáig 111-156

Száz év a pesti határ éleléből —* 1663 tájától 1756 tájáig* —Egy hideg, téli napon, 1738. december 23-án, gyaraki báró Grassalkovics Antal királyi tanácsos perszonális, továbbá szabad királyi Pest városának a meghatalmazottjai — Kruspir István és Scopek Ferenc — megjelentek a váci káptalan előtt és megbízóik nevében egy azok között létrejött egyezségnek hiteles formában való átírását és kiadását kérték. Ez a megegyezés vetett véget Pest városa és Grassalkovics Antal, valamint birtokos elődei között hosszú évtizedeken keresztül folyó határügyi pereskedésnek és kijelölte a város Cinkotától és Keresztúrtól dél és délnyugat felé húzódó, ma is érvényben lévő határát. A peres felek között létrejött egyezségben leírt határokat Huszár István szolgabíró és Dobossy Ferenc vármegyei esküdt ellenőrzése mellett járták be. A határ a csepeli Duna-ág partján vette kezdetét és az úgynevezett Plébános Rétjének déli oldalán elhúzódó töltés külső felén, ott, ahol szétszórtan kis, időszaki vízfolyások futottak a Dunába, állították fel az első határjelet Pest városa és a Gubacsi puszta között. Innen a Plébános Rét déli oldalán végighúzódó töltésen haladva a Soroksárról Pestre vezető út mellett felállított határjelig mentek. Ez a határjel kőből készült és ezzel együtt a dunaparti fő határjeltől az Üllői-út melletti dombocskán felállított határjelig kilenc határhányást készítettek. Ezek közül az ötödik a Kerekegyházáról és Péteri-pusztáról Pestre vezető út mellett állott. Innen egy időszaki talaj- és esővizes tóságon elhelyezett földhányáson át egyenes vonalban a Kőrösről Pestre vezető út melletti hetedik hányásig húzódott a határ. Ettől a határjeltől kezdve egy hosszan elfutó régi árok vagy töltés mellett, a Szent Lőrinc pusztáról Pestre vezető utat keresztezve jutott a nyolcadik, és onnét tovább haladva egy másik régi árkot vagy hosszan elnyúló töltést átszelve, az Üllői-út melletti dombocskán elhelyezett kilencedik, akkor megújított régi határjelig. Az Üllői-út Pest-felőli baloldalán elhelyezett határjeltől kezdve, az eddig északkelet felé tartó egyenes határvonal délkelet, majd a Dunától számított tizenegyedik határjeltől kezdve egyenesen kelet felé elhajolva, — Kőbányát Pesthez kapcsolva — folytatódott és a Gyömrői-út baloldalán fekvő kis dombot elhagyva egyenesen a »Török Istrása Hegy«-nek nevezett dombnak tartott. Innen a mai határvonal futásának irányát követve