Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)
Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása, 1511 87-110
A SZENTl/ÍRINC KOLOSTOR TÖRTÉNETÉNEK ElySŐ IRODALMI FORRÁSA 105 Szent Gellért holttestét 1046-ban a jobboldali Pesten, a mái Tabánban, a Boldogságos Szűz templomában helyezték el és ez az a hely, amely egy 1236. évi okmányban »ecclesia B. Gerardi martyris de parvo Pest seu Cremfeld« szerepel. A holttest később a szent által Szűz Mária tiszteletére épített csanádi zárdába, végre 1400-ban Velencébe került a Szent Donát egyházba. 67 ) Ha tehát Bálint ez időben Szent Gellért egyházáról tesz említést, ez csak ezt mutatja, hogy a tabáni Szűz Mária templom ez időben Szent Gellért egyházaként is szerepelt. A fogadalmak beváltásánál szokásban volt, a fogadalmi emléktárgyakat, amelyek a betegségekkel voltak összefüggésben, a kápolna falára függeszteni, más esetben iratot függesztettek a falakra, ismét máskor pedig a csodás eseményeket közhírré tették. Ilyen az 1468-ban történt tiszavarsányi Péter esete, aki kezében öt hármas égő gyertyával érkezett a szent sírjához (quinque cereos triplicatos accensos). Hálát adva leborult a gyertyákat az ereklyékre helyezte, majd imádság után hangos szóval a következőket mondotta : Szent Pál hálát adok a Mindenható Istennek és a te dicsőséges jámborságodnak. Súlyos bajban feküdtem, nem tudtam járni és alig hogy állapotom kissé jobbra fordult, ismét súlyos bajba estem. Midőn már csak a halálban reménykedtem, Szent Pál csodáira emlékezve, amelyek a hír szárnyán mindenütt ismertekké váltak,, fogadalmat tettem„ hogy szent ereklyéidet fölkeresem. Mindjárt jobban éreztem magamat és útra kelve az első napon félmérföldet, a másodikon két mérföldet mentem előre. Erőim napról-napra gyarapodtak és ma minden segítség nélkül,, magam erejéből érkeztem meg Budára. Ezért megígérem, hogy ma és. életem minden napján bárhol leszek, neved dicsőségét terjeszteni fogom. Mindezeket a szerzetesek és számos előkelő ember előtt hangos szóval mondta el. (cap. XI.) 1470-ben Óbudáról a Szentlőrinc kolostorba gyermekével egy tisztes asszony érkezett, aki előadta, hogy a gyermek szent Pál közbenjárására reménytelen betegségéből gyógyult föl és viaszszobrot ajánlott fel a kápolnafalra (cap. XII.) Ugyanez évben egy sánta ifjú gyógyult meg Szent Pál segítsége által és mankóját akasztotta a falra, (cap. XIII.) A váradi nemes asszony, akinek lábfájását gyógyította meg a Szent, viaszlábakat helyezett el a kápolnában, (cap. XIV.) Egy János nevű ember, akinek haldokló fiát a szülők fogadalma meggyógyította, fiával ajándékait is bemutatta a Szent koporsója előtt. (cap. XVI.) Egy német, aki Mátyás cseh hadseregének vezére volt, (?) amidőn kardjával önmagán halálos sebet ejtve, betegségéből sikerült felgyógyulnia, énekes misét mondatott Szentlőrincen és Szent Pál tiszteletére bőséges ajándékokat ajánlott fel. (cap. LII.) Az óbudai egyház lektorának Germánnak francvarrban megbetegedett fia, gyógyulása alkalmával Szent Pál viaszba faragott képét vitte el a sírhoz hálája jeléül, (cap. LXIV.) Egy írástudó viszont,, aki Szent Pál segítségülhívása mellett gyógyult meg, könyvet írt Szent Pál dicsőítésére, (cap. LXIX.) Ugyancsak egy írástudó, akit francvarr nevű betegségéből gyógyított meg a Szent, az esetről készített írást függesztette a kápolna falára, (cap. LXXV.) Érdekes annak az embernek az esete is, aki a távolból érkezett a sírhoz és élőszóval adta elő, hogy testében hat évig viselte egy nyíl vasát. Fogadalmára a vas kiment testéből és a vasat gyógyulása jeléül a kápolna falára tette. (cap. LXXVIII.)
