Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86

78 GÁRDONYI ALBERT a budavárosi tanács 1462. szeptember 1-én kelt oklevelében azt olvassuk, hogy a Szombatkapun kívül állott s akkor már Országh Mihály nádor tulajdona volt (allodium extra portám Sabbati retro domum condam comitis Cilié, nunc verő domini Michaelis Ország palatini). Ugyanerről a házról a budavárosi tanács 1489. december 1-én kelt oklevelében azt olvassuk, hogy a Szombat-utcában állott s még mindig a király házának nevezték (in vico Sabbati habita, antiqua domus regia appelata), ami kételyt támaszthat a ház fekvése iránt. Ezt a kételyt azonban teljesen megoldja I. Ulászló király 1441. január 3-i oklevele, mely szerint a király háza a Szombatkapun kívül, a várárkon túl állott (exeundo ipsam portám Sabbati et per fossatum dicte civitatis versus antiquam domum et curiam regiam). A középkori Szombatkapu előtti várárok a török hódoltság alatt is megvolt s Evlia Cselebi írja, hogy »a Bécsi-kapun kívül ezer lépésnyi helyen széles és mély kőszikla-árok van«, mely a várkapu védelme szempontjából kétségtelenül nagyon fontos volt. Az 1423. július 3-i oklevelében előforduló Szent Márton-kápolnát Erzsébet királyné alapította, mert 1349. március 22-én VI. Kelemen pápához intézett folyamodványában (Theiner : Vetera Monumenta I. k. 770. 1.) királynői kápolnaként említi, melynek építése akkor még folyamatban volt (capellam regálém et reginalem, quam in honore beati Martini episcopi et confessons in castro regali Budensi iam fundari fecit et construi f

aciet ad plenum). Ebben a kápolnában helyeztette el Nagy L,ajos király Remete Szent Pálnak Velencétől megszerzett tetemét (Eggerer : Fragmen panis corvi 162. 1.), ahonnan aztán 1381. november 14-én ünnepélyes körmenetben vitték át a szentlőrinci pálos kolostorba. (Sacrum corpus in sacello regio arcis Budensis sub fratrum eremitarum custodia depositum est, deinde decimooctavo Kalendas Decembris anno partae felicitatis octuagesimo primo supra millesimum trecentesimum per métropolitain Strigoniensem solennissima pompa insequente Ludovico principe ad monasterium S. Laurentii collocatum est). Ez lehetett az indítóoka annak, hogy Nagy Lajos király a kápolnát a mellette álló házzal együtt a pálosoknak ajándékozta. A pálosok történetírójától (Eggerer : Fragmen panis corvi 164. 1.) tudjuk, hogy Remete Szent Pál teste 1409 előtt még egyszer Budára került (Anno salutis 1409. Budae in eadem domo, ubi propter bellorum disturbia reliquiae sancti Patris quieverant, parvulus unius anni, arcularii filius, in labrum aqua plenum capite prolapsus), a befogadására rendelt ház azonban a várfalakon belül, a plébániatemplom közelében állott, mert oklevelekben többször utalnak rá. A Zsidó-utcával azonosnak látszik a Hátsó-utca (piatea posterior) elnevezés is, mely a budavárosi tanács 1462. szeptember 1-i, 1466. május 19-i és 1474. április 23-i (mindkettő Rozgonyi János házára vonatkozik), továbbá 1479. szeptember 4-Í és 1503. június 12-i (zágrábi püspök háza) okleveleiben fordul elő s melynek a későbbi Zsidó-utcával való azonosságát azért lehet feltételezni, mert a budavárosi tanács 1423. július 3-i oklevele Ciliéi Hermann szlavón bán Szent Pál-utcai házát a Középső-utcában állónak mondja, a Középső- és Hátsó-utcáknak pedig egymás közvetlen közelében kellett lenni, amint a középkori Szent Pál- és Zsidó-utcák valósággal egymás mellett terültek el.