Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Tompa Ferenc: Budapest őskora 1-17

Budapest őskora. egy emberöltővel ezelőtt, 1904-ben jelent meg Nagy Géza összefoglaló ismertetése Budapest és vidékének őskori leleteiről.

1

) Az ismertető nagy gonddal és lelkiismeretességgel gyűjtötte össze a szakirodalomban található, valamint a Nemzeti Múzeum régiségtárában, az Aquincumi Múzeumban és a magánosok gyűjteményeiben őrzött leletek alapján elérhető adatokat. Munkája ily módon, mint adatgyűjtemény, ma is maradandó értékű, amelynek a további kutatás számára is megvan az a megbecsülendő érdeme, hogy megbízható és nemcsak az egyes leleteket írja le szakszerűen, hanem ahol erre megvan a lehetőség, a lelőkörülményekről is pontosan tájékoztat bennünket. Hogy ez a maga idejében kiváló szakmunka ma már kiegészítésre és itt-ott módosításra is szorul, azt nem róhatjuk fel Nagy Géza hibájául. Ő abban az időben, amikor még az ősrégészeti kutatás alapjául nem szakszerű ásatás, hanem a legtöbbnyire véletlenül, szórványosan előkerült leletek tipológikus osztályozása szolgált, — a körülményekhez képest a legjobbat adta. Ha ez a tipológizálás az őskor problémái fölött borongó homály eloszlatására kevésbbé vagy egyáltalában nem volt alkalmas, ha a kronológia megállapításában nem egyszer tévútra vezetett és az őskor történelme, az egyes kultúrák és a kultúrahordozó népek megismerése szempontjából eredményei jórészt meddőnek mondhatók, — úgy mindenesetre magában a módszerben volt a hiba, amely a század fordulóján az európai őskori kutatás terén úgyszólván általános volt. Az a régészkedés, amelynek anyaggyűjtésében a szerencsés véletlennek és a régiségkereskedőknek volt a legnagyobb szerepe és amely ásatásainál leginkább a muzeális szempontból is mutatós darabok kiemelésére és megmentésére szorítkozott, de ugyanekkor a lelőkörülményeknek, a kultúrrétegek helyzetének és egymáshoz való viszonyának, általában a környezetnek megfigyelését elhanyagolta, rendszerezésében, összefoglalásában és következtetéseiben nem is igen lehetett más, mint spekulatív. Reális és objektív alapot az ősrégészeti, vagy helyesebben őstörténeti kutatás számára az az ásatási módszer nyújtott, amely a leletek korát, származását, kulturális szerepét magán a lelőhelyen, az eredeti fekvésben és környezetben igyekszik megállapítani. Az azonos korú és hasonló vagy rokonfajtájú leletek, ugyanazon települési és temetkezési mód, az életmód és társadalmi berendezkedés 1 Tanulmányok Budapest múltjából IV.