Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda középkori helyrajza 59-86

BUDA KÖZÉPKORI HEGYRAJZA 71 heti. A bécsi bencés apát 1391. március 2-án a pesti plébánost és a Gellértegyház plébánosát bízta meg, hogy idézzék Bécsbe az érdekelteket (Schier : Buda sacra 111—118. 11.) ; döntésre azonban nem került a sor, mert az apát 1391. augusztus 18-án meghalt. (Schier id. m. 28. 1.) A budai plébániák területét illető jogvita tehát tovább folyt, sőt I. Ulászló király 1441. január 3-án kelt oklevelének bizonysága szerint utóbb még ki is éleződött az által, hogy a Boldogasszony egyház plébánosa újabb területekre terjesztette ki joghatóságát. Sem Zsigmond, sem Albert királyok, sem az esztergomi érsek beavatkozása nem tudta megszüntetni az ellentéteket, amelyeket a nemzetiségi külömbségek is szítottak, míg végre a budavárosi tanács vállalkozott a béke megteremtésére s megállapította a plébániák határait. Ámbár ez a megállapítás látszólag nagy részletességgel sorolja fel a határokat, még is megoldhatatlan feladatnak látszik azoknak a mai állapotra való pontos átvitele. Különösen az alsóvárosra vonatkozik ez, melynek Szent Péter vértanúról elnevezett egyháza, illetőleg az egyház plébániája is belejutott a vitába s ez egyház plébániaterülete is megállapítást nyert. Nem tudjuk azonban meghatározni, hogy hol állhatott a Szent Péter vértanúról elnevezett plébániatemplom s hol voltak az Irgalmasság anyjáról és Szent István vértanúról elnevezett egyházak, amely utóbbiakhoz kolostorok is tartoztak, már pedig a középkori egyházak helyének pontos ismerete nélkül további helyrajzi megállapításokat végezni jóformán lehetetlen. Szomorú fényt vett az akkori áldatlan viszonyokra, hogy a Boldogasszony egyház plébánosa, Tornallyai János nem tudott a budavárosi tanács döntésében megnyugodni s I. Ulászló király elé vitte az ügyet. Ugyanezt tette a budavárosi tanács is azon indokolással, hogy a magyar •és német polgárság között nagy nehezen megteremtett békét egyházi téren is érvényre kellene juttatni, mire I. Ulászló király 1441. január 3-án kelt oklevelével megerősítette a budavárosi tanács döntését és hallgatást parancsolt a viszályt támasztó plébánosnak. Ámbár ily módon a budavárosi plébániák határait sem az 1390. •december 1-én kelt közjegyzői oklevélben foglalt döntőbírósági ítéletből, sem I. Ulászló király 1441. január 3-án kelt okleveléből nem lehet pontosan megállapítani, mégis úgy látszik, hogy legalább a plébániák terjedelmére nézve némi támpontokat nyújt Zsigmond királynak 1437. április 3-án .a baseli zsinaton résztvevő megbízottjához intézett utasítása. Ez az utasítás azon alkalomból készült, hogy Zsigmond király a zsinatnak Budára helyezését szorgalmazta s e célból összeiratta a rendelkezésre álló budai lakások pontos számát. Az összeírás a budai vár területén belül (in castro et clausura murorum) két önálló részt különböztet meg, melyek egyikében 200, másikában pedig 122 ház foglaltatott. (Palacky : Urkundliche Beiträge zur Geschichte des Hussitenkrieges II. k. 473—75. 11.) „Alig hihető, hogy ez a megkülönböztetés más alapon, mint a plébániák alapján történhetett volna, legalább is az egykorú Ofner Stadtrecht erre nézve más támpontot nem nyújt. Ez alapon megállapíthatónak véljük, hogy a Boldogasszony-egyház joghatósága 200 házra, a Mária Magdolnaegyház joghatósága pedig csupán 122 házra terjedt ki, amihez még alsóvárosi területek is csatlakoztak.