Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Horváth Henrik: A budai Szent György-relief 105-126

по DR. HORVÁTH HENRIK szobor szent, tehát nem összetörni való. Sulejman khángázi megkegyelmezvén, monda : »E szobrot senki meg ne nézze, a mtisulmanok. ne lássák« és a nyakán levő kasmiri sálat leoldván, ez alakokat lefödte vele s az összetördeléstől megmentette.« В két híradás tehát megegyezik abban, hogy a kérdéses szobormű sárkányviadalt ábrázolt. Szent György budai templomát díszítette és valószínűleg annak oromzatában volt elhelyezve ( . . , portions . . . Märtyrern praefert. . . ). De egyik leírás sem szolgáltat támpontokat arra nézve, vájjon kerek szoborcsoportról, vagy pedig domborműről van szó. A kapu feletti elhelyezésből inkább az utóbbira kell gondolni. Bzt a nézetet vallotta Supka Géza is,^) ki utoljára összefoglalóan, de természetesen még domborművűnk ismerete nélkül foglalkozott Bvlia Cselebi idevonatkozó előadásával. Csak kuriózumként említjük Georg Jacobnak különben már Supka által megcáfolt feltevését, annak illusztrálására, hogy milyen tévedésekre vezethet a tisztán szövegkritikai módszer, ha gyanútlanul, a tárgyak ismerete nélkül következtet. G. Jacob,^) a kiváló orientalista t. i. nemcsak azt állítja, hogy egy kerek szoborcsoportról van szó, hanem ezt a Halászbástya lépcsőjén álló lovasszoborban véli felismerhetni, mely tudvalevően a Kolozsvári testvérek jelenleg a prágai Hradsin-on álló Szent Györgyjenek, a magyar középkori szobrászat eme remekművének modern másolata. Lényeges eltérés abban mutatkozik, hogy Tafferner atya egy megrongált, fej nélküli emlékről beszél, míg Bvlia Cselebi leírásában egy, hála Szulejmán szultán nemes gesztusának, tökéletesen ép ábrázolásról van szó, amit a halászbástyái Kőemléktár domborműve mindenképen igazolni látszik. Tekintettel arra, hogy a kronológiai ismérvek feltétlen a két kútfő egykorúságáról, sőt még inkább a Leslie-féle követjárás időbeli elsőbbségéről tanúskodnak, a tényállás kissé összezavarodik. De ezeket az ellentmondásokat még akkor sem lehetne teljesen kiküszöbölni, ha Leslie gróf és Tafferner atya misszióját 1666-ba, tehát a török világutazó budai tartózkodása utáni időbe tesszük, ahogy ezt Supka fent idézett kis cikkében javasolja. Hiszen akkor is még mindig magyarázatra szorulna, vajjon miért kellett a kezdettől fogva épen maradt és 124 éven keresztül megkímélt reliefnek pont az 1664 és 1666 közötti időszakban elpusztulnia. Hogy Bvlia Cselebi feltétlenül autópszia alapján beszél, igazolja részletes, szinte látleletszerű leírása. Az előkelő török úr ezenkívül sokkal nyugodtabban és tüzetesebben vizsgálhatta az épületet, melynek pontos méreteit is neki köszönhetjük, mint az ellenséges delegáció tagja, kinek minden lépését szigorúan ellenőrizték, kivált egy ilyen fontos objektum, a fegyvertárul szolgáló templom környékén. Azonkívül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Szulejmán szultán intézkedésének, tilalmának ( . . . a musulmánok ne lássák . . . ) későbben is érvényt szereztek és a keresztény tárgyú domborművet rendesen eltakarták az igazhívők szeme elől, illetve a nagy gházi sálját későbben más valamivel pótolták. Sőt az a feltevés sem utasítandó vissza »a limine«, hogy ez az óvatosság elsősorban a fej eltüntetésére irányult, mert ez a nagy nimbusszal körülvett arc árulta el elsősorban az ábrázolásnak szent, Mohamed követőit esetleg provokáló jellegét. Bbben láthatták az inkább