Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rokken Ferenc: Az Erzsébet-híd és a Belváros szabályozása 47-61

AZ ERZSÉBETHÍD ÉS A BEIyVÁROS SZABÁI^YOZÁSA 57 központi fekvése is bizonyította. Végleges megállapodásra nem került sor, mert a tervezgetéseket félretéve Pest városa úgy határozott, hogy a régi épületek meghagyása mellett még egy emeletet fog ráépíteni. De az emeletráépítés sem valósult meg, mivel az 1838. évi nagyárvíz olyan súlyos károkat okozott a városháza épületében is, hogy annak újból való építését most már nem igen lehetett elodázni. Pest városa ezért megbízta Kasselik Ferenc építőmestert az új városháza terveinek elkészítésével azon megjegyzéssel, hogy a régi épületből a használható falakat változatlanul meg kell hagynia. Ez utóbbi kikötést a pestvárosi tanács költségkímélés szempontjából tette. Kasselik Ferenc megcsinálta a terveket és 1842-ben jóváhagyás céljából bemutatta a Szépítő Bizottmánynak, amely ezeket a nádor hozzájárulása után 1842 július 24-én tartott ülésében jóváhagyta. Kasselik Ferenc az új városházát kétemeletesre tervezte, magasan kiemelkedő toronnyal. A munkálatokhoz azonnal hozzáfogtak, hogy mielőbb készen legyen a ház, mert a különböző helyeken lévő hivatalok szétszórtsága semmiképen sem volt előnyére a pestvárosi közigazgatásnak. 1842 őszén már olyan állapotban volt az épület, hogy az egyes hivatalok megkezdhették a beköltözködést. Az építkezés összes költségei 86.984 váltóforint 15 krajcárt tettek ki. 1863-ban még harmadik emeletet is kellett ráépíteni, ami újabb 46,164 frt 6 kr. kiadást jelentett. A régi városháza ebben a formájában 1900-ig állott fenn, amikor is a főváros törvényhatósági bizottsága 353/1900. kgy. számú határozatával felhatalmazta a tanácsot, hogy a régi városházát bontassa le. Erre azért -volt szükség, mert az Eskütéri-híd építése ezt múlhatatlanul megkövetelte. Az 1893. évi XIV. törvénycikkben körvonalazott városszabályozás értelmében az új hídhoz nyitandó, illetve meghosszabbítandó Hatvani-utca (ma Kossuth lyajos-utca) tengelye éppen a régi városháza épületén vezetett keresztül. A lebontásra nézve különben is a fővárosnak még a hídépítési tárgyalások tartama alatt kötelezettséget kellett vállalnia. A fővárosi tanács a törvényhatóság utasítását végrehajtotta és 1900 év július és augusztus hónapjaiban leromboltatta a nagy múltra visszatekintő régi városházát. (Pesti levéltár : Int. a. m. 9714., VerschönerungsArchiv : 9659., 1900. évi közgyűlési jkv.) A Városház-tér rendezésével és a városháza lebontásával összefüggően még arra a kérdésre kell feleletet adni, hogy milyen célra rendeltetett az egykori Városház-tér területe. A tér egy részét, valamint a régi városháza telkének kétharmadát a Váci-utca és Lipót-utca (ma Váciutca szintén) összekötésére, tehát útterület céljára hasították ki. A tér északnyugati szögletéből egy kis darabot a váciutcai saroktelekhez csatoltak, végül a tér jelentéktelen kis részét és a városháza területéből fennmaradó egyharmadot a kegyesrendiek telkével egyesítették. A Belváros másik megsemmisült tere a Sebestyén-tér volt. Különösebb jelentőséghez soha sem jutott kis terjedelménél fogva, mert területe csak mintegy 500 négyszögöl lehetett. Tulaj donképen a tér keletkezését négy utca, a Sebestyén- (ma az Apponyi-tér területében van), Duna-, Lakatos(megszünt) és Zöldfa-utcák (Veres Pálné-utca) összetorkolásából lehet megmagyarázni. A Sebestyén-tér pontos helymeghatározása ma már