Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

A KRISZTINAVÁROS TEI,E;PÜI,ÉSTÖRTÉNETE 43 Ez a terv nem valósult meg, kevéssel utóbb azonban az egész kertet meg akarták venni s a helytartóság 1859 február 18-án közölte a budai tanáccsal a helytartó főherceg hozzájárulását, aki a vízszűrőre előlegezett 20.000 forint visszafizetését is elengedte azzal a kikötéssel, hogy a színházat mindig német társulatnak fogják bérbeadni s évi 600 forintnál magasabb bért nem fognak követelni. Kz engedély alapján 1859 február 23-án Horváth I^ászlóval és Gusztávval olyan szerződést kötöttek, hogy megveszik az 1062+575+1061 + 1200 négyszögölben kiszabott, összesen tehát 3819 négyszögölet kitevő parcellákat 38.120 forinton s ezt az összeget 3 év leforgása alatt kifizetik. A szerződést a helytartóság 1859 március 2-án jóváhag3rta s a budai tanács azonnal kifizette a belső kölcsön útján szerzett 10.500 forintot. (Budai levéltár 1859. évi 1464. sz.) A kert fennmaradása egyideig bizonytalan volt, mert házhelyekre kívánták felosztani ; 1862 február 3-án azonban kimondották, hogy közkertképen fogják fenntartani. (Budai levéltár 1861. évi 3025. sz.) így is veszendőbe ment azonban a mai Alagút-utca területe és a Roham-utcáig terjedő telektömb, amely magánosok kezére került s ma már teljesen be van építve. 1807 december 29-én a helytartótanács arról értesítette a budai tanácsot, hogy a budai főhadparancsnokság (suprema armorum praefectura Budensis) nem tartotta teljesíthetőnek a budai tanács azon kérését, hogy a Vérmezőt engedje át csereképen a Városmajor melletti rétért (ut extramoeniale pratum General-Wiesen compellatum a parte status militaris erga excisionem alterius similis prati in vicinia allodii civitatensis cedatur) azon célból, hogy azt házhelyekiil és kertekül lehessen felhasználni (fine constmendarum ibidem domorum et adaptandorum hortorum). A főhadparancsnokság azzal indokolta elutasító határozatát, hogy a Vérmezőre mint katonai gyakorlótérre múlhatatlanul szüksége van (pro exercitationibus militaribus absolute necessarium) s ha át is engedné a mondott célra, akkor sem remélhetné a katonai szállások kilátásba helyezett gyarapodását, mert a várövön belül már is átadott magánosoknak 67.571 négyszögölet beépítésre s az átadott terület nagyobbrésze még mindig nincs beépítve. A Krisztinaváros és Buda fejlesztését tehát inkább azzal munkálná a budai tanács, ha a nevezett telkek birtokosait építkezésre szorítaná, amint erre magukat kötelezték is (juxta praeassumatam obligationem ad ponenda ibidem aedificia adstricti fuerint). Ezzel szemben hajlandó lett volna a budai főhadparancsnokság 3700 négyszögölnyi vízivárosi és várbeli területet közkert (pro publico horto) vagy gyümölcsösök illetőleg szőlők céljaira átengedni olyan feltételek alatt, amint az a többi várerődítési telek átengedésénél megállapíttatott, vagyis ha az érdekelt katonatiszteket a fűhasználat elmaradásáért kárpótolnák (condigna indemnisatio militarium individuorum actu ex coUectione graminis emolumentum percipientium). Ez ügynek sem előzményeit sem eredményeit nem sikerült megállapítanunk, kevéssel utóbb azonban újból napirendre került a Vérmező átengedésének a kérdése azon alkalomból, hogy a Tabánt 1810-ben tűzvész pusztította el. 1810 szeptember 8-án ugyanis a budai tanács azon kérést terjesztette a tűzvész alkalmából kiküldött királyi biztos elé, hogy a város