Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Gárdonyi Albert: A Krisztinaváros településtörténete 25-46

34 DR. GÁRDONYI AI^BERT nokokkal szemben megindította, már régebben kártalanította. Kitűnik ez az 1723 június 9-i tanácstilési jegyzőkönyvből, ahol Pauer Mátyásnak érdektársai nevében előterjesztett azon kérését tárgyalták, hogy a várparancsnok által elfoglalt földjeikért kárpótoltassanak (bittet pro indemnisatione umb ein aequivalent), amit a tanács el is rendelt. A bérleti rendszer évtizedeken át fennmaradt, azonban nem nagyon válhatott be, mert volt idő, amikor a sok költséggel és fáradsággal megszerzett ingatlant el akarták adni. 1783 január 4-én ugyanis a budavárosi tanács közölte a székesfehérvári, pesti, esztergomi, komáromi és győri tanácsokkal, hogy a kamara engedélyével 1783 február 24-én árverés alá bocsátja a Városmajornak nevezett kertet, a kert bővítésére fenntartott réttel együtt, továbbá az ottani majort, illetőleg juhakolt a hozzátartozó néhány holdas szántófölddel és réttel egyetemben. (Cum hortus civitatis vulgo Stadt-Mayerhof dictus quadam contigna pro extendendo horto deservitura prati particula, praeterea villa civitatis vulgo StadtScheflerhof nominata cum adjacentibus eidem aliquot jugeribus agrorum et pratorumofferenti divendendasint). Ebből megállapítható, hogy a Városmajor elnevezés a hajdani kertre ment át, Daun nyaralója pedig juhászlakká lett s eredeti rendeltetését teljesen elvesztette. Szerencsére a hirdetett árverés nem járt eredménnyel s rövid időn belül a Városmajor újabb s megfelelőbb rendeltetést nyert. Amikor ugyanis az egyetemet Budáról Pestre helyezték, az egyetemhez tartozó krisztinavárosi botanikuskert feleslegessé vált s II. József császár azon tervvel foglalkozott, hogy közkertté alakíttatja át, aminek Buda városa híjával volt. Niczky Kristóf gróf helytartótanácsi elnök Pavianovics János budai városbíró útján azon ajánlatot tette a budavárosi tanácsnak, hogy ha a budai botanikuskertnek közkertté leendő átalakítását elvállalják, annak egész területét ingyen kapják meg. A budavárosi tanács erre 1784 december 17-én azon meglepő ajánlatot tette, hogy hajlandó a város tulajdonát képező Városmajort a nevezett célra átalakítani, ha ennek ellenében a botanikuskert területét átengedik oly módon, hogy az házhelyekre felosztva értékesíthető legyen. Ajánlatuk indokolására felhozták, hogy a Városmajor kellemes fekvésénél, talajának termékenységénél, vízbőségénél, fásításánál s épületeinél fogva sokkal alkalmasabb a mondott célra, mint a terméketlen és víztelen talajon álló botanikuskert, amely viszont telepítésre és házépítésre kiválóan alkalmas. Ha azonban ajánlatuk nem lenne elfogadható, arra is készséggel vállalkoztak, hogy a botanikuskertet a jelzett feltételek mellett közkertté alakíttatják át. (Budai levéltár. lyocumtenent. ant. 1184.). A budavári tanács javaslata nem remélt eredménnyel járt, mert a helytartótanács 1785 július 25-én kelt leirata szerint az uralkodó úgy rendelkezett, hogy a Városmajort nyilvános közkertté kell átalakítani (ut dictum allodium pro deambulatione et distractione publici adaptetur), e célra megfelelő épületeket kell ott emelni, amelyek 6982 forintban előirányzott költségeit a város házipénztárából kell fedezni (ex cassa sua domestica administrât). В költségek ellenértékeképen a botanikuskerthez tartozó épület (aedificium ad hortum botanicum spectans) átengedését