Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Nagy Lajos: Pest város eredete : előzetes jelentés az eskütéri ásatásokról 7-24

PKST VÁROS EREDETE 11 Ezen korszaktól kezdve a római városrészekben a népvándorláskori emlékanyag hirtelen eltűnik. Biztosan mondhatjuk ezt a Papföldre, a polgárvárosra, melynek ^g-ad része rendszeresen fel volt kutatva. Feltételesen állíthatom a táborváros belső területére, hol a beépített területek miatt rendszeres ásatásokat folytatni nem lehetett, de kb. tíz év óta a csatornázásoknál és építkezéseknél megfigyelhettem, hogy eddig ott is hiányoztak. Ellenben a városon kívüli sík helyeken jelentkeznek, így északra a békásmegyeri »puszta-templom«-nál is sok, a »hűn korszakra« jellegzetes edény került elő (Garády S. ásatása). Az avar uralom több századot (568—800) felölelő korából gazdagabb anyag ismeretes. A régebben előkerült pesti lóversenytéri leletek egy kiterjedtebb temetőből származnak s első ismertetőik, Nagy Géza^^) és Hampel József^*) őket még egy félreértett emlékcsoport maradványaiként kezelték. Alföldi András érdeme a hűn és avar emlékanyag egymástól való elkülönítése és szorosabb körülhatárolása.^^) Ezzel a lóversenytéri avar teleppel vannak szoros kapcsolatban a X. ker. kőszegutcai 1933- és 1934-ben előkerült avarsírok. A sírok szegényes leletei (durva edények, vas-fokos, csontszerszám) mellett az antropológiai vizsgálat is biztos eredményre vezetett s az elhunytakat mongol, mongoloid típusúaknak határozta meg^®) (2. kép 2. száma alatti fokos), A pesti avartelep mellett a budai oldalról ismeretes leletek is távolabb esnek a római, beépített városrészektől. Az Aquincumi Múzeum papföldi ásatásai alkalmával, tehát a polgári város területéről egyetlen avar tárgy sem került elő. A farkasvölgyi temetőből megmentett szórványos, nem rendszeres ásatás leletei egy nagyobb temetőre s ezzel egjmtt egy avar településre utalnak. 2') E leletekkel együtt honfoglaláskori magyar sírleleteket is kapott a Nemzeti Múzeum. Tudományos megfigyelés hiányában ma már eldönteni nem lehet, hogy rátemetkezéssel vagy folytatólagos temetkezéssel van-e dolgunk, s nem a honfoglaláskorig fennmaradó avartelephez zárkózó új magyarság szoros kapcsolatával állunk-e szemben. A polgárváros korai, az Aranyhegyi-patak mentén elterült temetőjének területén, közel az esztergomi vasútvonal Óbuda állomásához, kerültek elő elszórva apró avar bronz övdíszítések, jeléül az ott megfordult vagy átvonuló avar csapatoknak. A temető egyik ustrina melletti kútjából egy avarkori agyagedény maradványát ástuk ki, mely bizonyítja, hogy még akkor is használatban volt a polgárvárosból a Vörösvári-völgyön átvezető út melletti temető kútja (2. kép 4—5. számai alatti övdíszek). A táborváros területéről avar lelet nem ismeretes. A raktárutcai késő-római temető sírkápolnájának (cella trichora) legfelső rétegéből előkerült keramikus leletek közt akadtunk csak kevés nyomra, melyek az edények durva anyaga mellett avarkori díszítéseket tüntetnek fel. De ezen durva edények hullámos vagy fésüsvonalú díszítése oly megbízhatatlan jelenség, hogy egymagukban biztos korhatározásra nem alkalmasak. 2^) Az avarokkal együttélő, vagy a frank hódítás után újonnan letelepült szlávok felismerhető, népi sajátságokat feltüntető emlékanyagot nem hagytak maguk után. Számolni vidékünkön a honfoglalás korától keU velük, s a díszes, keleti magyar emlékanyag mellett emlékeik mint kísérő (szolga) réteg jelentkeznek.2^) Ilyen késői nyomokat Budapesttől északra a megyeri