Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Isoz Kálmán: A Pest-budai Hangászegyesület és nyilvános hangversenyei, 1836-1851 165-179

A PEST-BUDAI HANGÁSZEGYEvSÜI^ET ÉS NYII^VÁNOS HANGVERSENYEI 167 nyilvános zenetanító intézeteket megnyitni, hol a csekély tehetségű (értsd szegénysorsú) mindkét nembeli fiatalság díjfizetés nélkül taníttassék.« ^) A vezetőség megválasztása nem kis feladat volt. A Hangászegyesület létrehozásának legbuzgóbb tagja, Schedius Lajos igen nagy elfoglaltságú férfiú volt, úgyhogy amikor az elnöki tiszttel megkínálták, el sem akarta fogadni, de ntóbb a közóhajnak engednie kellett, és az egyesület érdekében el is vállalta az elnökséget, de kikötötte, hogy ezt csak ideiglenesen teszi s esztendőre lemond. Ezek után megválasztották a tisztikart, a kisés a nagybizottságot s a tiszteletbeli tagokat. Megindult a tagok összeírása, toborozása, a működő és pártoló tagoktól a díjak beszedése, melyek elég szerényen voltak megállapítva. Alaptőkére egyszersmindenkorra 2 pengőt fizettek be, a hangversenyekre a jegyek bérlete egy személyre 2 forint, három személyre öt forint ezüstben volt. Az egyesületi irodát a Nádorszálloda egyik szobájában rendezték be s a budai tagok kényelmére Trexler Antal alelnök, a budai harmincadhivatal vezető tisztviselője vállalta a díjak beszedését, jegyek kiszolgáltatását.^) Az egyesület mindenekfelett a nagy hangversenyek tartását tűzte ki céljául s valóban meglepő eredményeket tudott felmutatni. Urbany Ágoston, a Városi Színház karmestere a megnyitó hangversenyre, mely 1836 november 27-én volt, Haffner szövegére »A hangművészet szentsége« című ünnepi kantátét szerzett. Ugyanakkor Beethoven IV. szimfóniáját s Mozart »Szent, nézz kegyesen ránk« című nagy karénekét adták elő. Az első hangverseny óriási tetszést aratott, Urbany karmester nagy buzgósággal működött, kinek a karok betanításában Babnigg Máté volt méltó társa. Alig zajlott le az első hangverseny, már készültek egy pár kisebb arányú, de mégis változatos műsorú hangversenyre. A legközelebbit december 11-én tartották meg. Ez alkalommal Braeuer Ferenc helyettesítette Urbanyt. A látogatottság rendkívül nagy volt, ami alighanem abban leH magyarázatát, hogy e hangverseny szólistái legnagyobbrészt műkedvelők voltak. Baldieri Nina játszotta Hummel a-moll zongoraversenyét, a »fiatal« Mayer Mayseder e-moll hegedűváltozatait, Rossini »Szevillai borbély«-ából Rosina áriáját Braeuer Úrnő*) énekelte s ebben »oly jártasságot s jeles tehetséget bizonyíta be, milyent műkedvelőnél nem oly könnyen tapasztalhatunk«. A Városi Színház klarinétosa, Winterle E. szerzeményét, »Az éji vándor«-t (Raies J. költeménye) zongora (Braeuer Ferenc) és klarinét (Winterle) kísérete mellett Oberhoffer, a színház kedvelt tagja énekelte. Winter Tamerlan- és Catel Semiramis-nyitányain kívül ez utóbbi operából férfikart is adtak elő. Gyors ütemben követte ezt a harmadik hangverseny, melyet Urbany vezénylete alatt december 26-án rendeztek a városi nagy táncteremben. Előadták Mozart C-dur szimfóniáját és Haendel »Timotheus« című oratóriumának első részét. A magánszólamokat Urbany Amália, S—a (=Szmolka Benedek) és Oberhoff er énekelték, akik éppúgy mint »a nagyszámmal volt karénekesek, különös jélességgel munkálkodtak a nagyszerű s kardaljaira nézve kivált jeles hatású hangműben.« ^) A szépszámmal fennmaradt műsorok ^) és a lapok tanúsága szerint ') változatos, magas színvonalú műsorúak voltak a Hangászegyesület hangversenyei. Miután a működő tagok nagyobb része énekes és csak kisebb része volt hangszerjátszó, a karművek, oratóriumok művelése