Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Schoen Arnold: A pesti szervitatéri Mária-szobor 157-164

A PESTI SZERVITATÉRI MÁRIA-SZOBOR 159 ismétlődő palánkjavítások, nem ritkán szoborsérülések költségeinek véget akarván vetni, a szerviták 1745-ben elhatározták, hogy kőkorláttal veszik körül a szobor talapzatát. A kőkorlát költségeit részben templomuk pénztárából, részben gróf Batthyány Imre adományából és a városi tanács adta 150 forintnyi adományból fedezték. A magisztrátus ez adományával kapcsolatban, amelyet magára nézve kötelezőnek ismert el, lévén a városnak haszna az állatvásárokból, 1747 február 6-án azt kötötte ki feltételül, hogy az új kőkorlát a régi kerítés kőtalapzatának terjedelméhez igazodjék, annak a kerületét túl ne lépje, hogy a tér ne veszítsen forgalmi területéből. В terjedelemben készült aztán és fejeződött be az új kőkorlát 1747 május 25-ére, amelynek felépítésével hosszú időre megoldódott a Mária-szobor védelme. A Mária-szobor eredeti elhelyezéséről pontos helyrajzi képet nyújt az a festmény, amelyet a Szervita-rend névtelen festője festett 1756-ban, amely esztendőben a szerviták ausztriai provinciája magyarországi rendházaival és birtokállományaival együtt különálló provinciává alakulván, megfesttette provinciájába tartozó összes rendházainak a képét és azokat a bécsi anyarendházban gyűjtötte össze, ahol azok ma is együtt vannak, így készült 1756-ban vagy a következő esztendőben a szerviták pesti rendházáról és templomáról is olajfestmény (2*40 X 1'85 m), amely mesterjegy és évszám nélkül való kép »Ven. Conv. Pestini in Hungária« felírást visel. Ez a topografiailag pontos, a szervita-épületcsoportról hű ábrázolást nyújtó kép világosan mutatja, hogy a Mária-szobor eredetileg a szervita templom bejárata előtt annak középtengelyében állott a téren. Ezen az olajfestményen a Mária-szobor körbenfutó kerítése kőcövekekbŐl és azokat összekötő vasláncokból áll. A Mária-szoboremlékről magáról azonban a festmény csak elnagyolt ábrázolást ad, a valóságnak meg nem felelő négyszögű talapzatot és kerek oszlopot festvén, elejtve annak bonyolult, rokokósan barokk formájú és díszítményű architektúráját az akkor dívó városképek mintájára, amelyeken a festők és grafikusok csak mellékesnek tekintvén a téren álló szobrokat, a fősúlyt az épületcsoportok pontos ecsetelésére helyezték, mint Mikoviny, Binder, majd Hisler a budavízivárosi hasonló tárgyú s architektúrájú Mária-szobor vázolásánál. Ugyane helyen és ugyanilyen vázlatosan, de már zárt köralakú kőbalusztráddal övezetten ábrázolja a szervitatéri Mária-szobrot a T. D. Herz készítette rézmetszetű kép, amely a szerviták pesti épületcsoportját szintén madártávlatból ábrázolja Sebastian Rosenstingl bécsi architektus rajza nyomán. Rosenstingl rajza, miként a hagyomány szerint szervita atyától festett olajfestmény, szintén a helyszínén készült és pedig 1769-ben vagy azután rövidesen, mert ezen a rajzon, illetőleg rézmetszeten már teljesen befejezetten áll a szervita templom hagymaalakú toronysisakja, amelyet Hacker József pesti ácsmester 1769 tavaszán készített Schuchbauer József festő-aranyozó és Reinbolt János rézműves közreműködésével és amely toronysisaknak a megáldása 1769 június 6-án történt. A Mária-szoboremlék, nem éppen kemény helyi kőzetből faragva s forgalmas helyen lévén felállítva, további fennállásának története állandó, kisebb-nagyobb restaurálásokból szövődik. így már 1757-ben architektonikus magva meglazulván, egyik oldala összeomlással fenyegetett ;