Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Schoen Arnold: A pesti szervitatéri Mária-szobor 157-164

158 DR. SCHOBEN ARNOI^D erre 50 forintnyi készpénzt és 4000 téglát ajánlottak fel másnap e háztelekért vételárul, amit liegler elfogadván, május 21-én a városi tanács helybenliag5i:a a vételt és annak telekkönyvi bekebelezését, a következő jegyzőkönyvileg is záradékolt kikötéssel : »dass solcher Plaz wiedermahlen auch künftig allezeit frey und ungebauter verbleibe, ausser wann zur Ehre Gottes eine Saule darauf kommen solte.« Ez a tanácsi határozat, amely telekkönyvi szöveggel is e puszta házhelyet ugyan a szerviták örök tulajdonának ismerte el, de annak bárminő épülettel való beépítését mindenkorra kizárva, reá csak egy vallásos tárgyú oszlop, vagyis szobor létesítését engedélyezte, teljesen egyezett a szerviták régen melengetett szándékával, hogy e terület veszítse el házhely-jellegét és térül maradjon, amelyre ők szobrot emelhessenek. A szerviták, így biztosítva lévén az előttük elterülő térség, később róluk elnevezett Szervita-tér tulajdonjogáról, bár épülőben levő templomuk minden anyagi tehetőségüket teljesen igénybe vette, csakhamar hozzáláttak, hogy a vételnél kikötött feltételnek mielőbb eleget téve, szobrot állítsanak kolostortemplomuk elé. Mivel a Szervita-rend tulaj donképen Ordo Servorum Beatae Mariae Virginis, elhatározták, hogy Mária, a Boldogságos Szűz tiszteletére emelnek szobrot. A szobor költségeinek előteremtése céljából a hívek áldozatkészségére is számítva, gyűjtést indítottak, amely nemsokára elegendő eredményre vezethetett. A gyűjtést, adományozást, úgylátszik, a jámborlelkű kocsmáros. Chenu Anathol, a belvárosi templom gondnoka kezdeményezte, vezette, aki 1728 július 27-én 50 forintot adott át a szerviták superiorjának e szobor céljaira. A gyűjtés egyéb részleteiről hallgatván forrásaink, csak annyit tudunk még, hogy 1728 december 10-én a szerviták kérték a városi tanácsot, hogy a telek vételárának pénzbeli részletét, a kifizetett 50 forintot nagylelkű segélyként térítse meg a szervitáknak a tervbevett Mária-oszlop céljaira, amely kérelmükre a magisztrátus 30 forintnyi segélyösszeg adományozásával válaszolt. A gyűjtés szerencsésen haladhatott, mert a szerviták naplójából arról értesülünk, hogy 1729 február 21-én letették a Mária-oszlop alapkövét a városi tanács jelenlétében. A talapzat építése s a szobrok faragása serényen folyhatott forrásaink által elhallgatott mesterek munkájával, mert már ugyanez év június hó 16-án nagyjából készen állott a Mária-oszlop. Erre a napra ugyanis Lenner János (f 1730) városi tanácsos önként megengedte, hogy az újonnan emelt Mária-szobor előtt elsőízben felolvastassék, ületőleg elénekeltessék az úrnapi körmenet evangéliuma, ami az egész jámbor nép nagy lelki épülésére s tetszésére meg is történt. Ez volt szinte e szobormű megáldásának, mai kifejezés szerint leleplezésének napja, amely után több nyilvános ünnepség színhelyének a középpontját vagy hátterét képezte e szobormű. A többi között itt folyt le e Mária-szobor tövében ideiglenesen felállított oltárnál 1730 július 3-án az invalidusok zászlainak ünnepélyes megáldása; 1739-ben pedig a pestisjárvány tartama alatt, amikor a szervita templom zárva maradt, e szobornál tartottak a szerviták nyilvános miséket és esténként ájtatosságot a pestis elmúlásáért. A Mária-szobor eleinte kőtalapzatra alkalmazott fapalánkkal volt körbe kerítve ; ezt a palánkot azonban a vásárra felhajtott és gyakran a palánk karfáihoz odakötött állatok minden alkalommal megrongálták. Az