Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Garády Sándor: A Szent Lőrincről elnevezett budamelléki pálos kolostor 145-156

148 GARÁDY SÁNDOR említett ifjúnak monda : »Egyike a leányoknak, aki nagyobbik, valóban bájos, csak kár, hogy nagy hibája van : félszemű.« A fiatal fráter pajkosságát nyilvánítva monda: »Tisztelendő Atyám! Bocsásson meg, de én alaposan megnéztem s láttam mind a két ragyogó és tüzes szemét«. Mire a bölcs férfiú a tévelygő frátert a kellő korholással megjavította. Egyszer Mátyás király lakománál ült s azon vitatkozott a társaságában lévő urakkal, melyik szerzetesrend a legkiválóbb. Mátyás király a pálos szerzeteseket helyezte első sorba. Bizonyítékul három szolgát kiküldött, hogy nézzenek széjjel a városban, hogya kolostoroknál mi történik? Kettő visszajővén hitökre állították, hogy a budai kolostorok mind zárvák és seínmiféle hang sem hallik belőlük. A harmadik a Szent Pál-kolostorból érkezvén, vissza monda : »Hogy a remete barátok sorjában állottak szenteltvízhintésre és nem tudta kivárni a végét.« Lám — monda a király — igazabb az én véleményem mint a tiétek! Egy alkalommal az ebédnél lepte meg a király a barátokat és kopogtatván az ajtón, bebocsátást kért. Az ajtónálló azonban az ajtót kinyitván és a királyt meglátván azt újból becsapta és Gergely atyának, aki akkor vikárius volt, bejelentette. Ez fölugorván a szolgát korholva a király elé sietett és bocsánatot kért. A király megindultan monda a körülötte álló főuraknak : »Bár ti is ilyen és ennyi engedelmességgel és hűséggel viseltetnétek irányomban!« Egy másik alkalommal Mátyás király majdnem egyedül késő este látogatta meg a kolostort. A király a magas kóruson virrasztva, látni akarta a barátok ostorozását. A vikárius meztelen hátukon végig korbácsolta az egész konventet. A király nem tartotta igazságosnak, hogy a vikárius elkerüli az ostorozást. De miután végzett, átadta a korbácsot egy másiknak és türelemmel fogadta a csapásokat, A király könnyekkel szemében monda : »Ó ! legszentebb férfiak, igaz izraeliták, akikben nincsen álnokság, hanem az élet szentsége.«^^) Gyöngyösi idejében élt a kolostorban egy Budai Kovács Márton nevű barát. 1'^) Egész életében a kolostor vincellérje maradt és ott is temették el. Róla meséli el a következő kedves történetkét : ,,Valóban bámulatraméltó volt az önmegtartóztatásban. Egyszer Budára lementemben a Perezzkúth szőlőben, amelyet ő maga mívelt, egy fürt szőlőt kértem tőle. Örömest adott és mialatt azt megettem, monda : »Ó ! Prédikátor Atyám ! őszintén mondom, hogy attól az időtől kezdve, mióta én mívelem ezt a szőlőt, a délebéd idején kívül soha még a legkisebb szőlőszemet sem ettem.«i^) Aminek hallatára annyira megjavultam és újjáépültem, hogy soha többé az engedélyezett időn kívül nem ettem semmit, kivéve ha beteg vagy úton voltam vagy más észszerű ok arra nem kényszerített." A kolostor és templom építkezésére nézve a következő főbb adataink vannak. Egy 1403-i oklevél megemlékezik a Szent Kereszt tiszteletére emelt oltárról, amely az új egyház főoltárának jobboldalán volt. Mint Gyöngyösi írja, 1486-ban épült védnökük, Szent Pál kápolnája a szent sírjával. Ebben az évben az ablakokig készült el és 1492 körül Tar Albert ispán, budai várnagy és a kunok ispánja csodálatos művekkel jäiÄiib*.^A^»a.j*e*iiiiiik«.i.,04jflt*aM«»»4i«!wir.^iijp 1дйдыв»|;4мта1юам|дягяюаа1|<|« -s:--sm>m»ij!S!ttsBaMais-'