Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rexa Dezső: Az első magyar nyilvános színielőadások Pesten és Budán 127-137

136 REXA DEZSŐ 5. Egy Német Jelenés aus dem »Die Sängerin auf dem I^ande«, — Dérinél Hirsch Asszonyok és Szilágyi Úr által és egy Velegy Kettős-Dali — Dériné és Hirsch Asszony által. Ugyanez év december 15-én, amikor egy Steyerből jött énekes társaság egy egész estére hirdette magát, akkor a kassai magyar színészek a »Die Quäcker, Gemälde in 1 Aufzuge von Kotzebue« — című darabot hirdették, melyet ők kétségtelenül németül játszottak. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy ezek az előadások mennyire távol estek a pest-budai német színészek magyar előadásaitól minden tekintetben. ^) Bayer József, Nemzeti Játékszín Története I. köt. 463. 1. в) Lásd az 1791. évi IV. köt. 662—664. 1. 1°) A magyar színészet kezdetétől fogva csak azokat a fordított darabokat hozhatta színre, melyek a bécsi privilegizált színházak valamelyikében két előadásnál többször adattak. К két színház volt az akkor »udvari és nemzeti színház«-nak nevezett Burg-színház és a »Karinthiai kapu melletti«. A császári tilalom, mely a bemutatott darab további játszását itt betiltotta — hallgatagon bár, de a magyarországi előadásokra éppen úgy vonatkozott. 11) Az itt Benkének nevezett tisztelendő úr fentebb »Веке Márton az Ékes SzóUás rendes tanítójának« mondatik. Nem tartozik ugyan ide, mégis meg kell jegyeznünk, hogy e Веке, vagy akár Benke piaristarendi szerzetes tanár neve Szinnyei Magyar irók-jában fel nem található. 12) Lásd Bayer József fent idézett munkáját I. köt. 82. 1. Ugyancsak erre vonatkozólag dr. Vali Béla, A magyar színészet története 74—75. 1. — Bayemek a hivatkozott helyen olvasható csillag alatti lábjegyzetében (rendkívüli dolog nála!) sok tévedés van, amelyeket — hisszük — jelen cikkünk helyesbít. Vali csak általánosságban szól erről az élelmes és túlmerész kísérletről. 1^) Lásd a Tanulmányok Budapest múltjából II. 69. és 70. lapjait, ahol az 1831. évi pesti magyar színtársulat »a hazai nemes ifjúság által előadandó« darabot hirdeti. 1*) Mesterséges Ravaszság. Vígságos-Játék, melly mulatságokban gyönyörködőknek kedvekért szereztetett és ki-botsáttatott Simái Kristóf által. — Pesten 1775. Royer Ferenc betűivel. (Kis 8-r. 2 lev.-f 5—103 1.) Ára 30 kr. Itt jegyezzük meg, hogy a Mesterséges Ravaszság eredetileg az erkölcs és vallás elveinek szemmeltartásával iskolai drámának készült. írója kétségtelenül felülmúlja drámaíró kortársait és vitán felül áll, hogy korának színpadi írói között ő az egyetlen, aki írásaiban számtalan jelét adja annak, hogy nem műkedvelő a szó kritikusi értelmében ; annál jóval több, aki kedvező körülmények között nagyobb jelentőségre is jixthatott volna, nem csupán ilyenre. Az angol szólásmondás : »végül, de nem utolsóul« (last not least) utóvégre így is megáll : »legelői, ha nem is legelsőül«. Simái érdemeiből ez mit sem von le. jnOYZnr^K. A HASONMÁS MKLLÉKLKTHBÎZ. A Budai Magyar Teátrom (1785. évi) szeptember 14-én előadott Mesterséges Ravaszság színlapja. A Fővárosi Könyvtár tulajdona. KiálHtva az unikumok és nagy ritkaságok tárlójában. A kitűnő karban levő példány itt jelenik meg először hasonmásban. A nyomtatvány mérete: lapnagyság 24*5x36'5, tükörnagyság 17*5x31 cm. A két előadás színlapjának szövegét legelőször a Vasárnapi Újság 1869. évi folyamának 22-ik száma közölte. Kötvös Lajos, a kiváló bibliográfus és irodalomtörténeti kutató, sajnos, minden utalás nélkül ismertette ott a két színlapot ; a nagyérdekű művelődéstörténeti adatot, mint láttuk, Bayer sem értékelte kellőképen, hiszen Nemzeti Játékszín Történetének fent idézett helyén, elég bőségesen bár, de mégis csak lábjegyzetben mondja el róla, amit elmondandónak tart. Ha az előadás kuriózum, vagy talán méginkább monstrumszámba is jön, mégsem nélkülöz minden jelentőséget. Eötvös Lajos cikke tudományos szempontból nagyon hiányos, mert nem árulja el, hol található a két leírt színlap, melyek egyikét — a második, szeptember 14-i előadásét — most már két példányban is ismerjük.