Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Rexa Dezső: Az első magyar nyilvános színielőadások Pesten és Budán 127-137

134 1ЩКА DEZSŐ készen kéz-irásban. Az eggyik, Gyapai Márton ; a' második pedig, Zsugori, telhetetlen fösvény Ember nevezetű. Az első, eredeti munka ; a' második, ama' hires Frantzia Költő (Poëta) Molière után készültt. — Annyival nagyobb bátorsággal ajánljuk ezen meg nevezett két Daraboknak ügyöket. Hazánk nagy lelkű Fiainak és Leányainak pártfogásokba : mivelhogy oUy Szerzőtől származtak, a' kinek hasonló szép három Munkái — úgymint : a' Mesterséges Ravazsság ; Váratlan Vendég ; és Igaz-Házi — esmeretesek már külömben is a' Hazában. Az elsőt néhány esztendőkkel jádzották volt ez előtt az Enyedi Reform. Kollégyiomban, Gyöngyösön, Baján, Kalotsán, 's NagyKárolyban ; 1785-ben mind a' Festi, mind a' Budai közönséges játék-néző helyeken ; 1789-ben pedig a Pesti pap-nevelő Házban is (Seminarium). Nyomtatásban is vagyon. A Váratlan Vendég, a' Magyar Museumban adatott ki. — Az Igaz-Házit, közönségessen el jádzották új Nemzeti Jádzóink, a' Budai közönséges Játék-Színben. Szándékozott volna Tiszt. Simái Kristóf Ur (úgy szintén Tiszt. Vérségi Ferentz Ur) Kotzebuenak, Fiúi szeretetből lett útonálló Tolvaj tzimü Darabját is Magyarra forditani ; de mivel annak a Bétsi Theatromban való többszöri jádzását meg-tiltotta ő Felsége : ^'*) kénteleníttetett le tenni szándékáról. —- Nem mulathatjuk itten elemliteni, hogy mind Tiszt. Simái, mind Tiszt. Benke Urak,^^) az úgy nevezett Piarista Szerzetből valók. — Vágynak ezen hasznos, és méltán tisztelendő Szerzetnek sok más Tagjai is ez úttal kedves Hazánkban, kiknek Piaristái nevezet j eket, a' Hazai Szeretettől lehet származtatni — Quod pii sint in Pátriám. A fenti, az előadást hat esztendő multán emlegető cikk szintén 1785-re teszi a Mesterséges Ravaszság itt tárgyalt első színházi előadását. Ez az oly korai határozott közlés — azt hisszük — kétségtelenül megállapítja az első magyar színielőadások időpontját. Bayernek azt a véleményét, ^2) hogy az akkori előadásokon műkedvelők játszottak volna, olyanok, akik csak azt a darabot adhatták elő, amelyben nincsen nőszereplő, nem fogadhatjuk el ; elismerjük azonban, hogy a második előadás színlapjának kommünikéjében olvasható azon kitétel: »nincs ereje gyenge író-toUamnak azon örömünk elégséges kifejezésére, melyet gyönyörűségében olvadozó ifiúi szivünk érzett. . .« könnyen engedne erre következtetni, azonban azok a következő kifejezések : i>a mi kedves magyarjaink« és alább : »micsoda gyönyörűség lehet ez egy érzékeny magyar szívnek...«, valamint a »némellyek kérésekre« nem vallanak arra, hogy műkedvelők játszották volna. A műkedvelők a maguk kedvtelésére játszván ... : mindezek kétségtelenné teszik azt a tén3^, amit különben Dreyssig könyvárus feljegyzése minden kételyt kizáróan állít s a színlap maga is nyilván mond, hogy a színjátszók »Schmallögger és Bulla