Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Horváth Henrik: A budai Szent György-relief 105-126

A BUDAI SZENT GYÖRGYREWEF 113 pro Parada militare applicatum una cum supradicto templo S. Mariae Magdalenae.« Az itt leírt helyzet, t. i. hogy az egész tér a török időben teljesen be volt építve házakkal, melyek aztán a templommal együtt le lettek bontva, most már érthetővé teszi az egykorú metszetek által közvetített képet, melyen csak a karcsú torony emelkedik ki az épületek tömegéből. Ugyanazon a helyen, mint Fortunato de Prati rajzán, van feltüntetve a kérdéses házhely is : D/omini /Werlein ly/iberi/ B/aronis/ haered /es/. Egy további részletrajzban (Nr. 7. F.) megkapjuk a pontos méreteket is. Tekintettel a kedvezőtlen topográfiai viszonyokra, szokatlan nagy területről van szó. Két hosszoldala 28 öl és 1 láb, kisebb oldalai 16 öl és 26 öl és 3 láb. Mint tulajdonos fel van említve Hr. Baron de Verlet, ami csak a Werlein név elírása lehet. Werlein háza a parancsnokló tábornok szállása (Kommandant Quartier) és egy Schweizer nevű üveges (Schweizer Glaser) vagyis a másik lap szerint Conradus Karr háza között volt. В tervrajzokhoz tartozik még egy írásbeli leírás, melynek bevezető része a tulajdonos személyére és a ház további sorsára nézve figyelemreméltó adatokat közöl: . -, , . ; ; »Kntwurff, :'-, '•:•/•,,.> <•,';, Des in der Vöstung ligenden Werleinischen Hauses, dieses Haus ist nach absterben des Seel. H. v. Werlein Anno 1695 unparteiisch durch die Handwerkhs leuthe geschezt worden lauth Inventarii pro 14359. f. 30 kr. Hernnach ist solches Anno 1717 dem gewesten Administrations Ráth Kolbacher, Weihen der Seel. H. v. Werlein ihme schuldig verbliben, übergeben undt eingeraumbt worden ... « A leírás említi ugyan a ház építészeti szépségeit (von schönsten Stokathor arbeith) és a szép kilátást, de elsősorban a gyakorlati előnyöket (istállókat, hombárokat, udvarokat, széles kapubejáratokat stb.) hangsúlyozza, úgyhogy domborművűnk említésének hiánya egyáltalában nem feltűnő. Bz az »Bntwurff« csak négy évvel a fentemlített tervrajzok után (1722 dec. 17-én) készült Budán. Bzekből az adatokból tehát világosan kitűnik, hogy Werlein báró nem azért bontatta le a romokat, hogy ott helyet nyerjen, amint ezt Supka G. feltételezte, hanem hogy az így nyert építőanyagot a templommal szemben készülő házának építéséhez felhasználja. Csakis így, azaz egy rendszeres, az épülettagokat kimélő, óvatos kifejtésnél érthető, hogy azok és köztük a mi darabunk is teljes épséggel kerültek ki. Az utóbbi akkor feltétlenül még »in situ« volt, mert a romok bizonyos magasságig még fennállottak, úgyhogy a jezsuiták először arra is gondolhattak, hogy azokat kiépíttetik, mielőtt azok Werlein báró kamarai kormányzó tulajdonába átmentek volna. Az általa eszközölt lebontásnak köszönhetjük a szobormű fennmaradását, mely különben sem egykorú a templommal és egy egészen más formaveret jegyében áll. Domborművűnk itáliai megihletése annyira meggyőző és annyira közvetlen hatású, hogy mintaképét csak ott, mégpedig—egy tipikusan lovagi, északolasz témáról lévén szó — csakis Felsőitáliában lehet keresnünk. A közvetlen mintakép csak Vittore Carpaccio-nak a Scuola degli Schiavoniban levő falképe lehetett. A megegyezések annyira szembeötlők, oly szó10. Tanulmányok Budapest múltjából. III.