Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Bierbauer Virgil: A régi pesti Vigadó építéstörténete 91-104

A RÉGI PESTI VIGADÓ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE ЮЗ ezen csaknem egykorú művészek között (PoUáck Mihály 1773—1855, Schinkel 1781—1844, Klenze 1784—1864) művészettörténeti szempontból generáció-különbség áll fenn, amelyet munkáik a látó szemű számára szabatosan megvilágítanak. Polláck Mihály művészi egyéniségének ezt az oldalát érthetővé teszi az az iskola, amelyen keresztülment. Mint tudjuk, Polláck Mihály mostohabátyjának, a Milánóban alkotó nagyhírű Leopoldo Pollácknak műtermében nevelkedett. Ez a milánói mester képviselte Északolaszországban XVI. Lajos stílusának logikus átmenetét a klasszicizmusba. Művészete a késői barokkban, Piermarini és Vanvitelli dúsan csengő térművészetében, mint a barokk és rokokó művészi fejlődése során eltorzított görög-római részletformákban, azoknak tisztább, de mégis művészi szabadságú kezelésében gyökeredzett. Mi a művészi jelentősége Polláck Vigadójának a 19. századeleji magyar építészetben? Ha gondolatban végigjárjuk a 20-as évek Pestjét és emlékezetünkbe idézzük e város nagyszabású középületeit, akkor a templomokon, a művészileg teljesen jelentéktelen Újépületen és az Amanféle Színházon kívül a monumentálisnak jelzőjét talán csak Martinelli műve, a Rokkantak-háza érdemli ki. Pest az utolsó száz évben felépült polgári város volt, kereskedelmi kiegészítője a nádor és a Helytartótanács székhelyének, Budának. Az újjáépítés első százhúsz éve az elsődleges életszükségletek megteremtésére szorítkozott : 1820 előtt lakóházak, kisebb paloták és néhány templom épült és ekkor a reformkorszak megindulása, az ország közszellemének ébredése napirendre tűzi a középületeket. Már a század elején felvetődik a Nemzeti Múzeum épületének terve, a magyar katonai iskola épületét a Karok és Rendek sürgetésére ugyancsak programmra tűzik. A polgárság felépítette a Színházat és nem sokkal később a hatalmas Kereskedelmi Csarnokot. Ebből a légkörből nőttek ki PoUáck Vigadó-tervei. Ő mint vérbeli építész, éles szemmel átlátta, hogy az Aman-féle tervek egy szűkös kaszinó tervei, amely egy exkluzív kör igényeit szolgálta volna, pedig Pestnek, ennek a felvirágzó városnak olyan Vigadóra volt szüksége, amely egész társadalmi életét befogadhatta, A helyzet világos átlátásából merítette Polláck az erőt ahhoz, hogy Aman , és a befolyása alatt álló bécsi udvari építőigazgatósággal szembeszálljon, Ő mint e város választott polgára igen jól tudta, hogy más térorganizmust kell megvalósítania, mint amilyent a bécsi udvari építész elgondolt. Miután ennek megfelelő térelrendezésű tervet készített, annak formaiságát is a maga művészi felfogásának megfelelően dolgozta át. Legjobban kifejeződik ez a két homlokzat különbségében. Aman homlokzata határozottan és eltagadhatatlanul formalisztikus, A félköríves szoborfülkék kedvéért a nagy terem természetes nappali világításáról lemondott. És ez a zárt homlokzat-forma a századeleji európai klasszicizmusnak különösen kedves volt, mert az ilyen zárt falfelületekről azt hitték, hogy azok különösen antikosak. Viszont Polláck, a vérbeli művész, aki annak az életnek épített, amelynek maga is részese volt, evvel az életet tagadó formalizmussal és annak kifejező formáival egyetérteni nem tudott és ennélfogva azt egy mozdulattal lesöpörte a Vigadó homlokzati tervéről. Sőt egész különösen jellemző, hogy az ablakoknak nem adott