Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)
Bierbauer Virgil: A régi pesti Vigadó építéstörténete 91-104
A RÉGI PESTI VIGAÍDÓ ÈPÎTÉSTORTÊNETE 99 2524 frt értékben kelt el. Néhány nap múlva a nádor felliívja Polláckot, hogy számoljon be saját tapasztalatairól, hogy mit kíván még változtatni, mi nem vált be? A mester öt hosszú oldalon számol be s javasol néhány változtatást bejáratok, világítás és fűtés tekintetében, A nádor tudomásul veszi mindezt és kijelenti, hogy az épületen Pollack beleegyezése nélkül semmi sem változtatható meg. (V. A. 5705.) Vájjon kaphat-e ennél szebb elismerést egy építész? Pollack szívén is viseli az épület további sorsát, 1833 novemberében például felháborodott jelentést nyújt be, amelyben kikel az ellen, hogy az első emeleti éttermekben dohányoztak. (V. A. 5798.) Nemsokára pedig a Vigadó házmesterének szolgálati szabályzatát készíti el. (V. A. 5547.) Egészen visszavonulásáig, amely 1844-ben következett be, nyomon követhetjük aprólékos gondoskodását. IV. PoUáck művének építéstörténetét kutatásainkkal teljesen tisztázni tudtuk s ritka elevenséggel áll előttünk az épület tervezésének és megvalósulásának minden részlete. Viszont az épület művészi mivoltáról néhány rajz nyújt csak felvilágosítást : a homlokzat és néhány részlete, a nagy termek díszítési tervei, a Magyar Mérnök és Építész Egylet technikatörténeti gyűjteményében, a Fővárosi Múzeum távlati képe, néhány tajz a Szépítőbizottmány irataiban. A rendszeres alaprajzok elvesztek és így a Fővárosi Levéltár néhány berendezési tervére vagyunk utalva s Pollck említett jelentésének vázlatára. Az épület megjelenésének egészét bevezetőleg vázoltuk. PoUáck mindenesetre valami egészen nagyszabásút akart alkotni, olyan épületet, amely megjelenésével a Dunasor egészén uralkodhatott. Ehhez nemcsak a nagy méretek voltak szükségesek, hanem ugyanannyira szükséges volt az arányokbeli nagyság és tisztaság. Ezért a homlokzat tagolásában teljesen szigorú arányosságot igyekezett betartani. Míg a nagy oszlopcsarnok szélessége mintegy 15 öl, addig a szárnyaké 10 öl. Az arányossági viszony tehát /'•••De, hogy ezt elérje, a mesternek némileg korrigálnia kellett a viszonyokat, mert hiszen az összszélességben kötve volt a színház épülete által. Tehát a szárnyak kívánatos hosszán túl kis visszaugrásokat képezett, amelyek arra is alkalmasak, hogy a színházépület oldalán adódó háromemeletes szimpla lakóház homlokzatát leválasszák a dunai homlokzattól. A klasszikus 2 : 3 arányban osztott homlokzat közepére került az ion stüusú oszlopcsarnok, melynek magasságbeli kiemelése problémát jelentett, mivel az egységes főpárkányhoz a klasszicista mester úgyszólván kötve volt. Ezt úgy oldotta meg tehát, hogy a szárnyakon az egységes méretű félköríves ablakok fölé reliefeket helyezett, amelyek a falat hangsúlyozták és kiemelték a rizalitnak magasba szökő mivoltát. A vertikális tendenciáit továbbá azzal fokozta, hogy míg az oszlopcsarnokokban az oszlopközök száma öt, addig a szárnyakon három ablaktengelyt alkalmazott. Az előbbi arányszámokban kifejezett szélességeket tekintetbe véve, az egy-egy 9*
