Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Kovács Lajos: A régi pesti Vigadó építésének előzményei 62-90

A RÉGI PESTI VIGADÓ ÉPÍTÉSÉNEK BI^ŐZMÉNYEI 81 Beckers bízhatott abban, hogy protektorai nem fogják cserben hagyni, mert 1799 szeptember 19-én újabb ajánlatot terjesztett elő.82) Ekkor az ajánlattevő tulaj donképen Csekonics ezredes volt, aki részvénytársaságot akart összehozni az ügy érdekében. Beckers, akit a kormányszékek is támogattak, most mint Csekonics megbízottja szerepelt. Az újabb ajánlatot 1799 október 8-án vegyes helytartótanácsi-kamarai bizottság vitatta meg, melyen Beckers és a város megbízottai is résztvettek. Beckers az új feltételekben egy a színházépület szuterénj ében elhelyezendő »Reitschule«-hoz is kért engedélyt. Szerinte Európában a magyar lovak a legjobbak, csak még hiányzik a kellő iskolázottságuk. Végeredményben a bizottság Beckers ajánlatát elfogadásra ajánlotta, a város részéről kiküldött egyének azonban igen nagy aggodalommal fogadták a terveket.^^) A színházépítést ekkor a pesti színházi viszonyok kedvezőtlen helyzete is siettette. A színházbérlő, Busch Jenő csődbe jutott és nem akarta az előadásokat folytatni. Pestet az a veszély fenyegette, hogy vagy elveszti a színjátékokat, vagy anyagi áldozatot kell hoznia fenntartásuk és folytatásuk érdekében. Ez az állapot a kormányszékeknek is gondot okozott és úgy vélték a várost a kiadásoktól legjobban megóvhatónak, ha Beckers ajánlatának elfogadásával mentesítik a színházügy által okozott gondoktól. Ez hozzájárult ahhoz, hogy az uralkodónak ajánlották Beckersnek a színházépítéssel való megbízását.^*) A város részéről oly hátrányosnak tartották Beckers ajánlatát, hogy a tanács tagjai saját költségükön is eljártak a körükben uralkodó felfogás érvényre juttatása érdekében. A tanács küldöttséget akart meneszteni Bécsbe és ez úton akarták Ferenc király jóakaratát a maguk számára megnyerni. A kamarától engedélyt kértek, hogy a város pénztára fedezhesse a küldöttség utazásának költségeit. A kamara elutasította kérésüket, mire Boráros János bíró és Tuschl Sebestyén szószóló vitték Bécsbe a tanács folyamodványát és maguk fedezték az útjukkal járó költségeket.85) A város kitartása végre is célt ért. A király a tanács álláspontja javára döntött, amit 1800 május 9-én a kancellária tudatott a helytartótanáccsal. Bécsben beigazoltnak látták, hogy Beckersék ajánlatának elfogadása jogától és jövedelmeitől fosztaná meg a várost. A város a háborúra való tekintettel azonban egyelőre szintén nem kapta meg a szorgalmazott építési engedélyt, hanem kísérletet kellett tennie megfelelőbb magánvállalkozó keresésére.8^) A színházépítés ügye ilyen körülmények között újból szünetelt. Komoly pályázó nem jelentkezett, a háború pedig csaknem egy évig tartott még. A béke megkötése után a tanács aziránt folyamodott, hogy a korábbi királyi döntések értelmében most már megépülhessen a színház házi kezelésben. Most a kormányszékek is támogatták a város kívánságát és a király is hozzájárult. A helytartótanács annyira kedvezőnek látta a város kérése számára a helyzetet, hogy még a király döntése előtt rendeletet bocsátott ki, melyben utasította a várost a szükséges építőanyagok beszerzésére.87) A kancellária 1802 február 11-én közölte a király engedélyét a színházépítésre, közölte azonban azt is, hogy a tervek már nem felelnek meg és újakat kell készíteni.^^) 8. Tanulmányok Budapest múltjából. III.