Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Kovács Lajos: A régi pesti Vigadó építésének előzményei 62-90

A RÉGI PESTI VIGADÓ ÉPÍTÉSÉNEK ÉI^Ó'ZMÉNYEI 79 mentése után megbízást kapott a tanácstól e munkák folytatására. Htilff Pozsony városához fordult és elkérte annak a szerződésnek a másolatát, melyet az ottani színház és a vele kapcsolatos bálterem megépítésére 1775-ben gróf Csáky Györggyel kötöttek. В szerződésnek lényege az volt, hogy bizonyos számú éven át tartó használat után az épület az azt elkészítő vállalkozóról a város tulajdonába megy át. A pozsonyi szerződés alapján kidolgozott feltételek mellett 1795 október 3-án írta ki a pesti tanács a pályázatot, azonban a háborús viszonyok a magánvállalkozókat is óvatosakká tették, mert három éven át teljesen szünetelt a színházépítés ügye.'^) Vállalkozók jelentkezése csak 1799-ben következett be, ekkor azonban a legkomolyabb lépések történtek magánosok részéről az ügy vállalása érdekében. Először Hild János építőmester érdeklődött a tanácsnál. 1798 december 31-én kikölcsönözte azokat a terveket, melyek szerint az építkezést a király döntése szerint végezni kellett volna, majd átvizsgálva a terveket 1799 január 2-án ajánlkozott a pesti színházépítés vállalatba vételére. Ajánlatát annak színháztörténeti és művészettörténeti vonatkozásai teszik érdekessé. A korábban jóváhagyott és általa kikölcsönzött terveket nem ajánlotta kivitelre, mert azoknak készítője teljesen a bécsi színházat mintázta le, annak minden hibájával. Megvan bennük különösen az a hiba, hogy a színházban helyetfoglaló közönség túlnyomó része nem láthatja a színpadot. Hild a maga részéről olasz színházak mintául vételét ajánlotta, ami célszerű megoldást nyújtana és Pest város fejlődése szempontjából is előnyös volna. Hajlandónak nyilatkozott, hogy ajánlata elfogadása esetén kiutazik Olaszországba, ott helyszíni tanulmányokat folytat és így képes lesz arra, hogy semmit se mulasszon el az építkezés folyamán, amire szükség van és mindent elmellőzzön, aminek csak némi hátránya is mutatkoznék. Hild ajánlatát arra való hivatkozással, hogy a király által jóváhagyott tervek kötelező erejűek, elutasította a tanács, egyúttal azonban bizottságot küldött ki, hogy az említett feltétel betartása mellett igyekezzék vele megegyezést létrehozni.'^e) Hild azonban a tanács döntése után teljesen visszalépett. Helyette január 21-én gróf Beckers József jelentkezett mint ajánlattevő. Beckers bejelentette, hogy értesült Hild lépéséről és arról, hogy a tanács bizottságot küldött ki a vele való tárgyalások lefolytatására. Most átvette tőle az ügyet és bemutatta feltételeit. Csatolta gróf Csekonics József ezredesnek egy levelét, melyben az ezredes kijelentette, hogy teljes vagyonával kezességet vállal Beckersért a színházépítésnek általa való elvállalása esetére. Beckers bemutatott feltételeiben a szoros értelemben vett színházi jövedelmeken kívül azt kívánta, hogy a város adja neki bérbe az Orczytól visszavett színháztelek és a Duna közt fekvő sétányt, köveztesse ki a színháztelek körül levő utcákat, a maga részéről pedig hajlandónak nyilatkozott a színházhoz vízvezetéket készíttetni, ha 2000 forint támogatást adnak a költségek fedezéséhez. Beckers tervei fölött hosszabb vita indult meg, melyet a tanács által kiküldött bizottság folytatott le vele. Mindkét fél mereven kitartott felfogása mellett, úgyhogy megegyezésre nem tudtak jutni s végül is a tanács elutasította az ajánlatot. A főellentét egy elvi kérdés körül forgott. A város az 1703. évi privilégium alapján királyi