Tanulmányok Budapest Múltjából 3. (1934)

Kovács Lajos: A régi pesti Vigadó építésének előzményei 62-90

A RÉGI PESTI VIGADÓ ÉPÍTÉSÉNEK EI^Ó'ZMÉNYEI 77 A munkálatok megkezdéséhez természetesen készpénz kellett és ezt most is csak kölcsön útján lehetett volna szerezni. A kölcsön megadását a királyi kincstártól kérték. A kölcsönveendő tőke után négy százalék kamatot ajánlottak, a visszafizetést pedig a lipótvárosi telkek árának hátralékaiból akarták eszközölni. Kérték a királytól azt is, hogy az új színházbérlőt ne illesse meg az álarcosbálok jövedelme, mert a jelenlegi helyzet fenntartása veszélyeztetné a vállalat jövedelmező volt át. ^2) December 10-én a helytartótanács és a kamara vegyesbizottsági ülést tartottak a tervek és a város kérelmei ügyében. Ezen az ülésen felszínre került a színházépítés ügyében a két kormányszék felfogásában mutatkozó különbség. Az egyetértésnek ez a hiánya sokban hozzájárult ahhoz, hogy a színházépítési munkák megkezdése újra és újra halasztást szenvedett. A helytartótanács elfogadta a város felterjesztését és a bizottság határozata gyanánt is a helvtartótanács véleménye került az uralkodó elé.63) Amint egy később tartott vegyesbizottság jegyzőkönyvéből kitűnik, a helytartótanács tanácsosai úgy látták, hogy a rendes színházi bevételekből eredő anyagi hasznon túl is igen előnyös bármely szabad királyi városra nézve, ha megfelelő színház épül falai közt. A színház szerintük — és ez az 1793-ban történt megállapítás teljes átalakulását mutatja a színházról 1749-ben vallott felfogásnak — igen sokat használ az erkölcsök pallérozására. A színházzal bíró város letelepülésre is csábít, a település eredményeként pedig fejlődik a városi ipar és növekedik a pénzforgalom. A további eredménye mindennek, hogy a városi bevételek emelkednek.^*) A kamara felfogásának alapját az képezte, hogy a színjátszás nem királyi vagy földesúri haszonvétel, de nem is oly teher, melyet a városok vállalni kötelesek, ezért csak úgy építhet színházat Pest, ha az építés következtében nem csökkennek jövedelmei. Ezután annak a leszögezése mellett, hogy Pest városa nem csinálhat konkurrenciát a táncteremmel rendelkező magánosoknak, azt igyekezett bizonyítani a kamara, hogy a színház és táncterem, valamint a boltokból várható bevételek teljesen bizonytalanok és a vállalkozás a város anyagi helyzetének a megrendülésére vezethet. A királyt tehát arra kérte a kormányszék, hogy kötelezze a folyamodó pesti tanácsot magánvállalkozó keresésére és csak ha nem jelentkezik ilyen, kaphasson a város maga építési engedélyt. A tánctermet és boltokat egyáltalán ne legyen szabad a városnak megépítenie, mert ezekre nincs feltétlenül szükség, míg a színház szükséges voltát elismerték.®^) II. Lipót az 1792 január 26-án kelt Hof rescript tanúsága szerint teljesen magáévá tette a kamara érvelését és felhatalmazta, hogy járjon el ez ügyben saját javaslatai szerint.®®) Ennek következtében a kamara felszólította a pesti tanácsot, hogy keressen magánvállalkozót.®') Schilson építési terveit nem találták jónak. Űj tervek készítésére két irányban is történt intézkedés. A kancellária Hülebrandt Ferenc Antal udvari tanácsost, udvari főépítészt és a magyar királyi udvari kamara építési igazgatóját bízta meg színházterv készítésével, a kamara pedig az országos hajózási és építési igazgatóságot.®^) Ez utóbbinak a kamarától nyert megbízás alapján a pesti tanáccsal együtt kellett feladatát megoldania. A kamara a megbízás adásakor nyomatékosan meghagyta, hogy csupán