Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Kuzsinszky Bálint: Aquincum helyrajza : akadémiai székfoglaló 32-39

Aquincum helyrajza. (Akadémiai székfoglaló.) Azok az aquincumi ásatások, melyek Óbudától északra, a Helyiérdekű vasút Aquincum nevű állomásánál, az ú. n. Papföldön láthatók, az épületeknek egy összefüggő csoportját alkotják. A legészakibb épület minden bizonnyal az amphitheatrum volt, dél felé egy darabig további falak tűntek elő, melyek után már csak sírok következtek egészen a Leipziger-szeszgy'árig, ahol egy nagyobbkiterjedésű temető terült el. De aztán ismét összefüggő épületmaradványok találhatók, melyek már a mai Óbuda alatt fekszenek. Ezen két különálló városrész között a távolság körülbelül 1 % kilométert tesz ki. Más helyeken is, ahol ép úgy, mint Aquincumban, állandó táborok voltak, a tábortól és annak canabáitól, vagyis a katonavárostól bizonyos távolságra egy másik letelepülés volt megfigyelhető. így például Carnuntumban, Bécs mellett, a tábor több mint két és félkilométerre feküdt a polgári várostól. Hasonló az eset Vindobonában, melynek táborát Bécs belvárosában ismerték fel, a polgári város azonban a Belvedere táján állott és a távolság a kettő között 1-7 kilométer. Brigetióban is a polgárvárosnak a tábortól nyugatra, a mai Ószőny helyén kellett feküdni. A Rajnánál sem volt ez máskép, nevezetesen Castra-Veterában, hol a Fürstenbergen feltárt tábor és a tőle 2-3 kilométerre Xantennél fekvő colonia Trajana között ugyancsak sírok jöttek elő. Nem lehet tehát kétség aziránt, hogy Aquincum is azért állott két városrészből, mert szabály volt, hogy a tábor és a polgárváros egymástól elkülönítve legyenek. Annál sajnosabb, hogy Aquincumban a tábort még mindig nem ismerjük annyira pontosan, mint az imént említett helyeken. Annyit azonban ma már biztosan mondhatunk, hogy Óbudán kellett lenni és a Főtér táján keresendő, ott ahol a Hajógyári-szigetet a római korban még szárazföld kötötte össze Óbudával. Hogy a tábor csak itt lehetett, már abból is következtethetjük, hogy átellenben, a Duna jobbpartján, vagyis a pesti oldalon fedezték fel a Contraaquincum nevű castellumot, a Duna medrében pedig kotrás közben annak a fahídnak cölöpéi kerültek napfényre, amely szükségképen a castellumot a táborral kötötte össze. Ha tehát a tábor Óbuda ezen részén állott és egy négyszöget képezett, melynek oldalai a világtájaknak feleltek meg, akkor az egyik főúit a táboron keresztül, a Duna folyásával egyirányban ment, a másik ellenben a tábort a nyugati kapun át hagyta el és északnyugatnak fordulva, a vörösvári völgyben tartott