Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31

30 DR. IvUX KAIMAN Kutatásaink a belvárosi templom építéstörténetére nézve igen fontos adatokat szolgáltattak. Vizsgálódásainkat mindamellett nem tekinthetjük lezártaknak. Nagyon sok és fontos adatot és értékes archeológiai leletet várunk még a szentély padlója alatt folytatandó ásatásoktól, melyek biztosan tisztázhatják e nagyjelentőségű műemlékünk építési múltját. Bddigi kutatásaink szerint megokolt az a feltevés, hogy a déli torony belsejében látható román fal az elpusztult, XII. század végén vagy a XIII. század elején épült kéttornyú bazilika déli tornyának déli falából maradt ránk. Valószínű, hogy ez a régi román bazilika a mai templomhajónak csak belső területét foglalta el. Két félköríves mellékapszisa a mai arcus triumphalis vonalához simulhatott s maga a főapszis e vonaltól keletfelé a régi főhajó meghosszabbításában közbeiktatott négyzetes mezőhöz csatlakozott. Ezekből megítélhető, hogy a régi pesti román bazilika a mai templomhoz képest sokkal kisebb tömegű lehetett. Méreteiben nem haladhatta meg a jaki apátsági templom méreteit. Zsigmond király korában építették ki háromhajós csarnoktemplom módjára a templom hajóját és szentélyét, úgy hogy a templomhajó külsa falait a régi román bazilika oldalhajóinak külső falaira építették, melyeket a szentélyben tovább vittek és a szabályos nyolcszög oldalai irányában körülvezettek. Ugyanakkor a szentélynek az arcus triumphalis melletti szakaszához dél felől földszintes nyolcszögletes kápolnát emeltek s ezzel átellenben a mai lourdesi kápolna helyén sekrestyét építettek, kelet felé csatlakozó zárt előcsarnokkal. Mátyás király korában bővítették ki a templomhajót két oldalt alacsonyabb kápolnasorokkal, emeleti oratóriumot építettek a Zsigmond király korabeli szentélyhez csatlakozó kápolnára, kápolnával bővítették meg a sekrestye épületét kelet felé a mai sekrestye területén. Ugyancsak Mátyás király korában épülhetett a templomnak egyetlen déli tornya. A török időben és az ostromok alatt elpusztult a hajórész. A törökök kivonulása után csak a szentélyt használták, a nyugati oldalon a rombadőlt hajó felé falat emeltek. 1725-től 1740-ig terjedő időben a templomhajót a középkori falak és a szerte heverő gótikus kövek felhasználásával barokkstílusban teljesen újjá építették, a szentélyt helyreállították és adták templomunknak nagyjában ma is ismert alakját. íteleteink mind azt bizonyítják, hogy templomunknak legimpozánsabb képe Mátyás király korában lehetett, mikor is teljes fényében díszlett a nagyszerű főtemplom háromhajós körülj áros szentélyével, kápolnasorokkal kibővített templomhajójával, magasra feltörő egyetlen nyolcszögletes kőtornyával. Nyolcszögletű lehetett a torony felső része, olyan, mint a. budavári koronázótemplom Mátyás-tornyáé, a dominikánusok Szent Miklós-tornyáé, a Mária Magdolnáról nevezett helyőrségi templom tornyáé, vagy a pozsonyi franciskánus, a közeli cserhátsurányi, gyöngyöspatai,, kisnánai, bélabányai templomok tornyaié. Csak három templom akad egész Magyarországon, melyeknek valamikor a pesti belvárosi főtemploméhoz hasonló gazdag szentélykörüljárójuk volt ; még pedig a brassói fekete templom, a szászsebesi evangélikus és a miskolci avasi református templom. B műemlékek közül