Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31

A BUDAPESTI BELVÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM 27 A nagy ívnyilás széleit széles sima lappal letompították, a lábazatnál és a vállnál egyszerű tagozatokkal élénkítették az átmeneteket. A déli torony aljában kiástuk a románkori falrésznek a padló alatt eltemetett lábazati részeit. Sajnos, a lábazati tagozatokat, melyek a torony padlójának szintjébe estek, mindenütt lefaragták és elpusztították. A román templom profilos lábazati köveiből több darabot épen látunk befalazva a szentély fölötti padlástérben levő boltozati hátfalakban. Fáradságos kutatómunka folyt a templom padozata alatt a régi román bazilika alapfalainak felkutatása érdekében. A hajó alatti kripta teréből kelet felé tárnát vágtunk a szentély irányában. A kripta keleti zárófalának áttörése után három méternyire hatalmas alapfalba ütköztünk, mely alapfalon nyugodhatott hajdan a román bazilika főhajójának árkádpillére, később pedig a gótikus templomhajó szabadon álló kötegpillére. Ezt az alappülért megkerülve, délfelé fordultunk, nemsokára laza állományú falhoz értünk s ugyanez a fal állta útját a keletfelé való továbbhaladásnak, B falat bizonyára még a XVII. század végén vagy a XVIII. század legelején emelték, mikor az aránylag ép gótikus szentélynek az összeomlott hajó felé tátongó nyílásait kellett lezárni. E fal építéséhez felhasználták az összeomlott hajórésznek a helyszínén szerteheverő faragott köveit. Bzt a körülményt felismerve átbontottuk a rendkívül vastag falat, mely talán valamely toronyszerű építmény alapfala lehetett, s abban nagyon sok szép és értékes faragványos követ találtunk, melyek az összeomlott gótikus hajó pilléreiből és boltozataiból származtak. A nagyméretű szépen tagozott árkádpillérek köveiből annyi került napvilágra, hogy ezekből egy pillérnek közel két méter magas darabját lehetne újra falazni. Az árkádpillér 85 cm széles volt, sarkait hatalmas körtetagozatok szegélyezték, a körtetagozatok között mély hornyok húzódtak, sötét sávjaikkal kiemelték a domború tagozatok hatását. Az árkádpillérek szépen tagozott lábazati köve is napfényre került. B leletek alapján az árkádpillér alakja nagy valószínűséggel rekonstruálható. Ez újabbkori fal bontása közben kemény összefüggő pilléralapfalra bukkantunk, melynek falazatában másodlagos helyen a régi román bazilika apszisának íves, szépen tagozott lábazati kövét ismertük fel. Az első íves lábazati kő után nemsokára a második, harmadik, sőt negyedik íves lábazatikő is felbukkant, melyeket a gót arcus triumphalis baloldali pillérének építése alkalmával annak alapfalazatába közönséges falazókő gyanánt használtak fel s máglyarakásszerúen egymás tetejébe állítottak. De nemcsak a főapszis lábazati köveit használták itt fel, hanem a lebontott román bazilika egyéb faragott köveit is, melyeknek belső felületei régi nagyszerű freskófestmények töredékeit mutatják. E kövek bizonyítják, hogy a román bazüika belseje teljesen ki volt festve és részleteiben is nagy gazdagságot mutatott. Falazókő gyanánt felhasználva találtuk meg a román bazilika egyik szépen faragott oszlopfejezetét, melynek levéldiszítményeiből az elpusztult román egyház korára is következtethettünk. Az oszlopfő falhoz simuló 24 cm átmérőjű oszlophoz tartozott. I^evéldíszítménye stilizált akantuszlevelekből áll, melyek az oszlopfejezet négy sarkán csomókba tömörültek s kezdetleges módon a korintusi oszlopfők alakítását utánozták. A díszítmény kezdetleges voltából korainak, a XII.