Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31

A BUDAPESTI BE&VÁROSI PI^BÁNIATEMPI/DM 23 ban, mikor a hajó déli oldala elé a kápolnákat magábafoglaló alacsonyabb hajót építették, elfalaztatott s azért nem találtunk rajta vasrácsot sem, amilyen a két másik ablaknál épen megmaradt. Az oratórium gazdag csillagboltozatokkal fedett emeleti helyiségét két ablak világította meg. Ezek közül a dél felé nézőt mérműves kőrácsozatától és osztóköveitől megfosztották, egyébként módosított alakjában ma is eredeti rendeltetésének megfelelően világítást nyújt a helyiségnek. Ezzel szemben a keleti ablakot befalazták, de úgy, hogy osztókövét, mérműves kőrácsozatát, sőt eredeti üvegezésének szélvasait is meghagyva, azokat kívülről láthatóvá tették. : Az oratórium emeleti helyiségébe kőcsigalépcső vezetett. Ezt a lépcsőt, mely nyilván az árusítoboltok építése idejében emeltetett, most lebontottuk. E helyen állhatott a talán kényelmetlenebb s esetleg csak fából összerótt lépcső, mely hajdan az emeleti oratóriumba való feljutást lehetővé tette. A csigalépcső lebontása alkalmával akadtunk rá arra a díszes ajtóra, mely a szentélyből az oratóriumhoz felvezető lépcsőhöz vitt. Ennek az ajtónak kőkerete, gazdag pálcaműves tagozataival, Mátyás király korában készült és a késő gótstílus jellegét mutatja. Ez az ajtó korának gyönyörű alkotása volt, alakja, átmetsződő tagozatai egészen különlegesek. Csodálatos, hogy az 1889-iki helyreállítás alkalmával nem voltak tekintettel e kőkeret szépségére és tagozatait vastag aszfaltbitumenréteggel vonták be vízelleni szigetelés céljából, mellyel a szentély új falfestését akarták megvédeni a felszívódó nedvesség ellen. Ennek az ajtónak régen elfalazott üregében a hajdani gótikus szentségház toronyszerű építményének összetört darabjait halmozták fel, melyek az elpusztított emlék nagyszerűségéről tanúskodnak. A díszesen tagozott, mérműves ékítményekkel elhalmozott szentségházat pompás freskófestmények ékesítették. A tagozatokat dús aranyozás és nagyon élénkszínű polichrom ornamentális festés borította. A tagozatok közti sík felületeket aranyglóriás szentek képével díszítették. Egy töredéken jobbfelől püspöksüveges szakállas szent majdnem ép, balfelől pedig egy női szent kissé sérült feje látható. Két kisebb kőtöredéket egymás mellé illesztve, egy női szent aranyglóriás fejét lehetett rekonstruálni. Ezek a freskófestmények a fővárosnak egészen egyedül álló ilynemű gótikus emlékei s azért felbecsülhetetlen értékűek. A szentségháztöredékek élénk polichromiájából és az előkerült figurális freskótöredékek pompás technikájából arra lehetett volna következtetni, hogy a szentségház környezete, maga a szentély is freskófestményekkel lehetett borítva. Ez a feltevés azonban nem nyert beigazolást a szentély délkeleti ablakánál, hol keskeny sávban eltávolítottuk a mai falfestést. Ez alatt sima felületű kemény vakolatra akadtunk, mely színezésnek vagy fresköképnek még nyomát sem árulta el. Némi freskófestésnek nyomára leltünk az emeleti oratórium befalazott ablaka kőkereténél, de ez is csak a legegyszerűbb ornamentális díszítést mutatja. Az oratóriumnak az arcus triumphalis folytatásába eső nyugati falát a megvizsgált helyeken rendkívül laza állományúnak találtuk. Falazatában régi gótikus kőtöredékeket leltünk, melyek ablakkeretek és ablak-