Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31
A BUDAPESTI BELVÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM 17 A temetkezésekkel kapcsolatban az anyakönyv egy esetben 1701 július 30-án »In templi desolata parte« a templom romban heverő részéről emlékezik meg; a szentélyt rendesen »interior pars templi« vagy »intus in templo« megnevezéssel jelölik, a hajót »magnum templum«, »exterior pars templi« jelöléssel említik meg ; egy helyen pedig azt írják, hogy »in exteriori templo Parochiali« temették el a halottat. A Jézustársaságbeliek megtelepedése után pár nappal intézkedés történt, hogy a serfőző céh jámbor szándékára hetenkint szentmise mondassék a Szent Flóriánról nevezett, ma lourdesi kápolnában. Bzt a kápolnát Proberger Jakab serfőzőmester, Pest város bírájának buzgósagából romjaiból újjá építették s ő maga kriptát építtetett alatta 1699-ben, hová később, Î 71 l-ben holttestét el is temették. Bzt a kriptát a most folyó ásatások alkalmával feltárták, a templomból levezetett téglalépcsőjét felfedezték. 1716-ban, 1722-ben és 1723-ban nagy tűzvészek pusztítottak Pesten és Budán, azért a városi tanács elhatározta, hogy Szent Flórián tiszteletére kőszobrot emelnek, melyet a plébániatemplom keleti falán helyeznek el. A munkát Hörger Antal jeles budai szobrászra bízták, ki feladatának minden tekintetben megfelelt. A teljesen szabadon álló szobrot lapos fülke elé állította a művész, melynek boltozatát arany csillagokkal hintette tele. A fülke keretét stilizált felhőgomolyok takarják, melyek közül kedvesen angyalalakok bukkannak elő. Szent Flórián alakja megkapó, mozdulata kifejező, kitűnően mintázott, balját szívére teszi, jobbjában tartott csöbör vízével eloltja a jobblába mellett álló égő házat, melynek falára az 1723. évszám van belevésve. A szobor előtt konzolokon nyugvó vörösmárványlemezt rendesen fogadalmi virágok borítják, mely alkalmilag szentmise asztalául is szolgált. Szent Flórián szobra Miskovszky Viktornak a Vasárnapi Újságban 1865-ben megjelent rajza tanúsága szerint nyitott csúcsíves kápolnában állt, mely —• ha a rajz hűségében bízni lehet — a múlt század ötvenes éveinek neogót stíljellegét mutatta. Bzt a kápolnát az 1889-iki helyreállítás alkalmával lebontották s a mögötte levő szentélyablakot kiegészítették. 1725-ben fogtak hozzá Paur (Pauer) János György tervei szerint és az ő vezetése mellett a templom romban heverő részének kiépítéséhez. Serényen folyt a munka a templomhajó építésén, de különösen a déli torony építését siettették, mely 1726 július havában már el is készült. Két, a Szentháromságról és Szent Annáról nevezett harangját már e hő 29-én meg is szólaltatták. Július 11-én tették fel a torony csúcsára nagy ünnepség keretében a 163 font súlyú, vörösrézből készült, gazdagon megaranyozott, az isteni gondviselést jelképező szemet a háromszögben. Minthogy a tornyot hosszabb időre egyedülállónak tervezték, északi homlokzatát is a többiekhez hasonlóan, a tagozatok minden díszével képezték ki. Bzt a homlokzatot azonban a később kiépített templomhajó épületével nagyrészt eltakarták. A templom padlóját 1733-ban kőlemezekkel borították és akkor szüntették be a templom talajában való .temetkezést. 1735-ben készült el a templom hajója. A következő évben gondnokká választották Paur János Györgyöt, a templom építőmesterét s ezzel á templom további kiépítésének ügye is nagyobb lendületet .vett. 3. Tanulmányok Budapest múltjából II.
