Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31

A BUDAPESTI BKIyVÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM 15 Mind a hat töredéken meglátszik, hogy egyetlen művészi alkotásnak díszítésére szolgáltak. Tárgyuknál fogva joggal feltételezhető, hogy a belvárosi templom valamely remek oltárának vagy talán éppen a gyönyörű renaissance főoltárnak részei lehettek. Nagy kár, hogy e töredékek távolról sem elegendők, hogy ezek alapján az oltár művészi kialakulására biztos következtetést vonhatnánk. A templom padlója alatt végzett ásatások alkalmával napfényre került egy tenyérnél kisebb csiszolt és fényezett vörösmárvány oszloptörzs töredék, 38 cm átmérőjű, a renaissance oszlopok arányait véve alapul körülbelül 3 m magasra becsülhető oszlop csekély szilánkja, de semmi bizonyítékunk nincs arra nézve, hogy ez az oszlop tényleg az elpusztult oltár tartozéka volt. Talán a további ásatások fognak erre nézve biztosabb nyomokat felszínre hozni. A hat töredék szélessége mind ugyanaz és 26 cm-t tesz ki, magasságuk szintén egyformán 1 -36—1 -38 m-t tehetett. A templom szentélyében még egy renaissance töredéket állítottak fel, melynek szélessége ugyancsak 26 cm, de azt mégsem lehet összefüggésbe hozni a gyümölcscsokros és miseeszközökkel díszített frízekkel, mert stílusban más jelleget mutat. E töredéket Némethy perselytartónak és szenteltvíztartónak nevezi, valójában pedig egy darab kőből faragott építészeti részlet. A vörösmárványtöredék már említett szélessége mellett 1-08 m magasságot ér el s falsíkból erősen kidomborodó kétfülű díszes urnát mutat, mely kanelurás, ökörszemtagozatos hengerded talapzaton áll. Az urna tetején még egy önálló kehelyhez hasonló díszes váza foglal helyet. Valószínű, hogy e töredék nem volt önálló mű, hanem nagyobb architektúra alkotó eleme. Eredeti rendeltetése ma nem határozható meg. A templom történetéről eddig legrészletesebben annak egykori plébánosa, Némethy Lajos »A pesti főtemplom története« című 1890-ben megjelent művében értekezett, mely munkája tulaj donképen összefoglalása a »Religio« katolikus egyházi és irodalmi folyóirat hasábjain 1886 óta megjelent e tárgyú cikkeinek. Az ő adataiból közlök néhány fontosabbat. Némethy műve elején (45. oldal) annak a feltevésének ad kifejezést, hogy à templom Zsigmond király idejében bizonnyal részesült a restauráció szerencséjében, mert 1398-ban Babochay Gergely, a király udvari káplánja (Capellanus Noster Specialis) volt a pesti plébános, kit szoros barátság fűzött Csentevölgyi Dömötör, kalocsai préposthoz, a király kegyelt udvari káplánjához és asztaltársához, s lehetetlennek tartja, hogy e két kedvelt személyiség az építést kedvelő király kegyét a templom számára tényleg igénybe ne vette volna. E feltevést nem támogatják ugyan okiratok, de a templom máig is fennálló szentélyének stílusa kifejezetten a XV. század elejének későgót ízlését mutatja. Némethy feltevését a templomszentély stílusa tehát igazolni látszik. Némethy folytatja a plébániatemplom történetét, melynek egyik nevezetes eseménye gyanánt említi, hogy 1457 január 24-én, tehát egy nappal, mielőtt Hunyady Mátyást a tanácskozók megválasztott királynak kiáltották volna ki, a pesti bazilikában már előre hálaadó istentiszteletet tartottak s ezzel szinte irányító befolyást gyakoroltak az akkori közvéleményre.