Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom 1-31

it DR. I,UX KÁIyMÁN elemek egész tárházának gazdagsága ömlött el. Az akantuszlevelekkel ízlésesen díszített kandelláber, urna és vázaalakok mellett madárkák, maszkok, növényi indák és fűzérek, gyöngysorok, gyümölcskosarak változatos alakjai borítják el a felületeket. A korinthusi oszlopfejezetekre emlékeztető akantuszlevelekkel és csigákkal díszítették itt a pilaszterfejezeteket. A pilaszterek és az emlékmű vörösmárványból faragott középső része között szépen metszett akantuszlevélsor közvetíti az átmenetet. A pilaszterekkel szegélyezett architektúrát rendkívül gazdag párkányzat s palmettás akrotériákkal kiegészített félköríves pompás oromzat koronázza. A párkány tagozatait a renaissance legszebb díszítő motívumai ékesítik. Levéldíszítések, sípok, ökörszemdíszítések, gyöngysorok gazdagítják annak hatását. A képszéket palmettaszerűen csoportosított levélcsokrok és íves levéldíszítmények borítják el. A szentségház ormát akantuszlevelekkel, szárnyas angyalfejekkel, palmettákkal ékesített köríves párkány szegélyezi, közepét pedig nagyszerű figurális dombormű díszíti. A dombormű főalakja a sírból kiemelkedő, karjait széttáró Krisztus. Az Üdvözítőtől jobbra kezét imára kulcsoló és balra kezeit mellén keresztbetevő szentfényes angyal alakja tűnik feL A XVI. század legelején készült e pompás emlékművek az olasz renaissance legszebb emlékei közé tartoznak hazánkban. A nagyszerű szentségházak az 1889-iki helyreállítás előtt nem érvé* nyesülhettek kellőképen. Félköríves oromzataik hiányoztak, mert azok, mint már említettem, a szentély melletti déli kápolna falában voltak külön elhelyezve. Minden díszítményüket vastag festékréteg borította. Lábazatukból és szentségtartó fülkéjükből semmi sem látszott, mert előttük négy-négy sor emelkedő stallum foglalt helyet, melyeknek háttámlája nagyon keveset hagyott fedetlenül az emlékekből. A lábazati feliratokat is valószínűleg a padok deszkapadlója alatt bujkálva olvashatta el 1887-ben Némethy Lajos, ki azokat először ismertette. Az emlékművek sérüléseiről, melyeket a már említett helyreállítás idejében kiegészítettek, ugyancsak ő számolt be részletesen. Nagyon szép renaissance korbeli töredékek maradtak fenn az északi torony harangházában, hol az északkeleti sarokban közvetlenül a harangház padlója fölött szorosan egymás mellé hat gyönyörűen díszített pillértöredéket illesztettek a falba és pedig hármat az északi, hármat a keleti falba. Ezekről Rómer Flóris Régi Pest című munkájában meglehetősen kedvetlenül a következőket írja : »Átmentünk társammal a másik, szintén újabb toronyba, felmásztunk a nagyharangig — de régi faragványok helyett meglehetősen kidolgozott templomi jelvényeket ábrázoló féldomborműveket találtam befalazva, melyek Árpád-, de még anjoukori királyaink nemzedékeit sem látták, sőt talán a törökök idejéből sem tudnának beszélni.« Miként kerültek e sárga kemény mészkőből faragott remek töredékek az északi toronyba? Olyan kérdés, melyre kielégítő választ adni nem lehet. Talán egy szépérzékkel megáldott kőműves szánta meg őket s nem rakta be az épülő torony falába falazókŐ gyanánt sok-sok szép faragványos kő társával együtt, hanem láthatóvá tette faragványos díszüket.