Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Isoz Kálmán: Egy pesti zenész feljegyzései 1796-tól 1800-ig 181-190

EGY PESTI ZENÉSZ FELJEGYZÉSEI 1796-TÓI, 1800-IG 189 1799 július 28. A regenschori (Reiner Mihály) megünnepelte nevem napját s becsülettel megvendégelt. Ez éjjel 11 órakor sáska eső esett. 1799 szeptember 11. Este 8 órakor a Dunasoron levő Jung-házban pisztollyal agyonlőtte magát a 23 éves Reinolt Sebestyén, j 1799 október 6, Busch Jenőtől (fizetésképtelenség miatt) a színházakat a budai és pesti tanácsok átvették. 1799 október 23. Pozsonyban meghalt Batthyány kardinális, prímás és november 11-ikén temették. ( 1799 november 17. A Józsefvárosi új templomban nagy ünnepséggel első istentisztelet volt, amelyen Fournier asszony, a színház első operistája oly igen szépen énekelt. 1799 december 5. A Józsefvárosi templom kórusa az orgonával együtt leszakadt s ezt a törmelék elöntötte. 1800 június 8. Két szállítóhajó elszakította a hajóhidat ... a víz rendkívül magas. 1800 június 14. A polgárság elkezdette az őrszolgálatot [a Duna partján t. i.]. Úgy látszik Reinold Jakab igen házsártos emberré lett, ki nemcsak papjával veszekedett nyilvánosan, hanem valamelyik temetésen Lettnerrel is goromba volt, ki e megbántást, annyival inkább, mert igazságtalanul érte, méltatlankodva fel is jegyezte : 1800 július 3. »Hat sich H. Reinolt Jacob sauber aufgefirt gegen mich. Er hat mir alle sottisen angethan u. gesagt u. das öffentlich, ein Kujon-Hallung gescholten ; — u. dasz ich war ungschuldig NB.« Alighanem valami sorozatos diákcsiny igen izgatta a pesti polgárok kedélyét, mert még Lettnert is arra késztette, hogy nevezetes dologként megörökítse : »Auch den 11. Augusti sind allerorten an die Thor von Hausern Rote Kreuz gemacht worden.« Részvétteljes szívéről tesz tanúságot ez az 1800 szeptember 10-ikén írt mondat »den guten Gambel habns eingespert als Jakobiner.« Ez volt utolsó érdekesebb bejegyzése. Hogy nem érezte magát betegnek, kiviláglik abból, hogy november elején ezüst fúvókát készíttetett vadászkürtjére Zeller aranymívessel, 20-ikán kölcsön vett egy »régi nagy könyvet« s ugyanaz nap este közreműködik egy szerenádon, 24-ikén pedig 40 éves korában meghal

8

) a kórházban. Lettner hagyatékára, mint olyanéra, aki nem pesti polgár, a királyi kamara teszi kezét, elárverezteti holmiját, amiből 173 forint 26 krajcár folyik be. Ez összegből fedezi a temetés és a hagyatéki eljárás költségeit s a maradékpénzt az öröklő testvérek nevében időközben jelentkező Lettner Ferencnek elküldi. Az árverési jegyzőkönyv 167 tétel alatt sorolta fel Lettner Jakab szerény holmiját, ami egy rendes polgári szoba-konyhás lakásra enged következtetni. A jegyzőkönyv soraiból szinte szemünk elé vetítődik a nagy szoba, melyben Lettner lakott, főhelyén a szófa az asztallal s körülötte a hat székkel, a nagy szekrények, az egyik sarokban az ágy, a falakon a tükör, a nagy óra s szép csoportosításban nagyobb és kisebb képek, közöttük saját arcképe is, melyért 1796 december 1-én egy Sollenhoffer nevű festőnek egy dukátot fizetett. Néhány szobrocska, egy klavikordium —- hiszen nagy zongoráját el kellett adnia — hegedű s fúvós-