Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Gárdonyi Albert: A budai hegyvidék első nyaralótelepei 162-180
A BUDAI HEGYVIDÉK EDSŐ NYARADÓTELÜPEI 177 Sváb-, Orvos- és Király-kút mellett a hegyhát .északnyugati részére vitt fel, ahol dr. Reisinger és Friwaldszky nyaralói állottak az erdőszélen. (Kin bequemer Fahrweg, jedoch jum % Stunde weiter, theilt sich, rechts am sogenannteiijRaizenkopf ab, und führt am Schwaben-, Doctor- und Königsbrunnen vorbei, auf den nordwestlichen Theil des Bergrückens, wo- dr. Reisingers .,,und Friwaldszky's freundliche Landhäuser am Waldsaume herabsehen. - . . Ezekben, vázolhatjuk a svábhegyi telepedés kezdeteit, aminek valószerűségét igazolja az is, hogy Feldmann 1844-ben kiadott Wegweiser] e is amellett tesz tanúságot, hogy a villaépítés a 40-es években vette kezdetét, addig csupán majorosok és fogadósok lakták a Svábhegyet.. A 1.13. lapon ugyanis a következőket írja : »Die Wände des Berges sind mit Rebenpflanzüngen bedeckt ; die Hohe bildet eine Ebene mit Wiesengründen und Waldpartien. Mehrere Meierhöhe und Landwirtschaften, die hier und da auf dem Berge zerstreut liegen, nehmen den Wandernden auf und bieten ihm nebst flüchtiger Erfrischung auch Quartier für die Sommermonate. Die Kunst hat bis jetzt wenig zur Verschönerung beigetragen, aber die Bergpartieen sind ah sich schon sehr pittoresk und die Fernsicht nach Pesth hinüber überraschend schön. Mit den letzten Jahren fingen einzelne Private an^ sich daselbst ihre Villen zu errichten ., . Amint gróf Széchenyi István 1837 január 31-i beadványában említette, a telekvásárlók érdeklődése ebben az időben már a Szép Juhászné vendégfogadó vidékére irányult (wie denn wirklich die Umgegend der Schönen Schäferin mit jedem Tage mehr in Aufschwung und Mode kommt). Ennek az érdeklődésnek a következménye lehetett, hogy a választott polgárság már 1838 augusztus 31-i ülésén elhatározta a Szép Juhászné vendégfogadó melletti erdő eladását azon indokolással, hogy a kamara 1838 április 18-i leiratával megengedte a zugligeti majorosoknak az ottani 3 holdat és 385 négyszögölet kitevő puszta erdőnek ( Waldoede ) legelő céljaira leendő felhasználását és ebből kifolyólag a legeitetők rengeteg kárt okoztak a szomszédos erdőkben, miáltal lehetetlenné vált az erdőkultúra emelésére vonatkozó kamarai rendelet végrehajtása. A budavárosi tanács magáévá tette a választott polgárság álláspontját és 1839 április 30-án azzal terjesztette fel az ügyet a kamarához, hogy az eladásra szánt 72 10 / 12 holdas erdőterület becsértéke 6518 forintban állapíttatott meg, a terület kedvező fekvése azonban (ex obtutu amoeni ejusdem situs) arra enged következtetni, hogy jóval magasabb áron lehetne értékesíteni (Budai levéltár. Cameralia. No. 1131.). A választott polgárság 1839 szeptember 13-i ülésének jegyzőkönyve szerint a kamara mindenekelőtt arról kért felvilágosítást, vájjon az eladni szándékolt erdőterületben (in den durch diese Stadt zum Verkauf vorgeschlagenen Waldgründen unter der Schönen Schäferin) bentfoglaltatik-e a zugligeti telektulajdonosok számára kijelölt legeíőterület? Mire a választott polgárság hangsúlyozottan kijelentette, hogy elsősorban erre a területre gondolták, mert a zugligeti telektulajdonosok visszaéltek a legeltetési engedéllyel és marháik a szomszédos városi; erdőkben rengeteg kárt okoznak, amit erdőőrök alkalmazásával sem sikerült megakadályozni. De azzal is indokolták az eladást, hogy a nevezett telkek iránt nagy az érdeklődés, magas árakat lehet remélni. Ezenfelül a legeltetési 13. Tanulmányok Budapest múltjából II.
