Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)
Kelényi B. Ottó: Gazdaságtörténeti adatok a pesti német színház építéséhez, 1808-1812 141-161
GAZDASÁGTÖRTÉNETI ADATOK A PESTI NÉMET SZÍNHÁZ ÉPÍTÉSÉHEZ 1808—1812. 159 a nézőtér és a scenárium művészi kiképzéséről, de saját tapasztalataiból állítja, hogy az épület akusztikája nincs szerencsésen megoldva. Schams is közli, hogy a hírlapokban ismételten szóvátett akusztikai zavarok következtében Aman védekezésre kényszerült. A Wiener Zeitschrift für Kunst, Literatur, Theater und Mode 1817. évfolyamában azt állítja, hogy a rossz akusztika oka az épület befej ezetlensége ; eredetileg ugyanis a Vigadóval együtt tervezték a színházat, de pénzhiány miatt ez utóbbit csak 1832-ben építették meg. Ez, mondja Aman, mint a színház záróépülete hangfogó gyanánt szerepel. Schams e védekezést azzal fogadja el, hogy a Vigadó kiépítése majd megmutatja, mennyire van Amannak igaza? A Vigadó fölépülése után valóban javultak a viszonyok. Hasonlóan sok kellemetlenséget okozott a fűtés elégtelensége és a léghuzat, amely különösen a függöny fölhúzása idején vált erősen érezhetővé. Kifogás alá esett az is, hogy a földszinten csak két szűk kijáró volt és tűzeset idején nem lett volna mód a közönség gyors menekülésére. Miután Schams a színtársulatokkal, az előadott színművekkel és a színházjáró közönséggel kapcsolatban jellemző adatokat közöl, leírása végén megjegyzi, hogy Pesten is, miként a monarchia többi városaiban rossz idők járnak a színházakra. Ennek oka főképen az, hogy az inflációs idők zuhatagszerű pénzforgalma most már még inkább a rendes mederbe terelődött. A kereskedő, szállító, birtokos, gyáros és iparos most már nem keresnek annyit, hogy szórakozásaikra meggondolás nélkül adnák ki pénzüket. B nagyon találó megállapítás után szükségesnek minősíti, hogy a bérlőknek mind a közönség ízlése szempontjából, mind pedig az üzletvitel szempontjából nagyon okosan kell eljárni, hogy tönkre ne menjenek. Bár Pest lakossága rohamosan növekedett, Pest-Budán hamarosan öt színház versengett a közönség kegyéért (Pest lakossága 1810-ben 33.000) s még messze volt a két város attól, hogy 3500 ember befogadására alkalmas színházat állandóan betöltsön. Schams után 1831-ben Patachich József foglalkozik először magyar nyelven a színházépülettel, amikor már épülőfélben volt Polláck vezetése alatt a Vigadó is. 54 ) A Pest városára vonatkozó irodalom a 30-as években nagy fellendülést mutat. Nemcsak a város kalauzszerű leírásai jelennek meg, hanem idegenek is nagyobb számmal fordulnak meg Pest falai között, akik észrevételeikben a színházról is mindig megemlékeznek.A továbbiakban nem kívánjuk a színházépületre vonatkozó valamennyi irodalmi adatot felemlíteni, csak néhány egykori jellemző adat közlésére szorítkozunk, Normann, akinek Magyarországról szóló leírása 1833-ban jelent meg, nagyon rossz véleményen van a művészetek magyarországi helyzetéről. Azt a megállapítást teszi, hogy a művészetek közül Magyarországon egyedül a színészetnek van talaja. A pesti színházat Normann a prágaihoz hasonlítja. 55 ) A Panorama von Ofen und Pest c. Leipzigben megjelent munka bő ismertetést közöl a színház külső és belső kiképzéséről, a színház igazgatásáról, személyzetéről, jórészt Schams alapján. 56 ) Tekusch: Der Fremde in Pest c. munkája kalauzszerű adatokat közöl. 57 ) Több hasonló jelentéktelen közlemény mellett Jankovich saját tapasztalatai alapján nyilatkozik a színházról és találó adatokat közöl annak építészeti fogyatékosságairól. Az említett hiányokon kívül megemlíti még, hogy
