Tanulmányok Budapest Múltjából 2. (1933)

Kelényi B. Ottó: Gazdaságtörténeti adatok a pesti német színház építéséhez, 1808-1812 141-161

152 DR. KE&ÉNYI B. OTTÓ napi 150 kocsi fuvarnak felel meg. Ami az építési anyagokat illeti : mészből 12.469 mérőre van szükség. Ennek az anyagnak a szállításánál a vállalkozó a fuvart, a nyersanyaggal együtt számítja. A fuvarköltséget itt akkor lehetne külön számítani, ha a szépítőbizottságnak külön mészégetője lenne, aminek fölállítása nagyon ajánlatos volna. Az építőkövekre vonatkozóan bejelenti, hogy 2859 köb-öl puha és 979 köb-öl keménykőre van szükség. Mivel addig részint a pesti, részint a promontori kőbányákból szállítottak, a különbséget a kőfejtés helye és a felrakás helye között egy nehéz megrakott kocsinál a pesti kőbányánál 2 órával, a promontori kőbányánál fjedig 100—200 lépésnyire kell számítani, mivel az utóbbit vízen szállítják. Égetett téglából 2,612.500 darabra van szükség, amit részint a kőfejtőkből, részint pedig a saját téglavetőkből nyernek, kis részben pedig idegenektől vásárolnak. Az előállítás és a lerakás helye közti időbeli különbséget átlagban egy órára lehet tenni. Ajánlja, hogy a magánosok téglavetőit megváltsák. Építőhomokból 29.491 fuvar szükséges. Ezt az anyagot a katonai kórház környékéről nyerik. Ami az utakat illeti, az országutak kis részét leszámítva, az utak általában nem kövezettek és vigasztalanul rossz állapotban vannak. Ami az anyagok számításának mértékét illeti, a követ köb-ölenként, a téglát számszerint, a homokot néha napszám, jórészt azonban fuvaronként számítják. Semmi biztos kilátás nincs arra, hogy a kocsikat biztosan meg lehessen kapni. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokszor a legnagyobb árajánlat is hiábavaló és ez természetesen az építkezést hátráltatja. legbiztosabb szállítóeszközöket nyújtanak a környékbeli parasztok, de csak akkor, ha nincsenek földmunkáikkal elfoglalva. Ez esetben a legolcsóbbak, máskor azonban semmi pénzen nem kaphatók. A helyi fuvarosok a középítkezések számára csak akkor szállítanak, ha jobb fuvarra nincs kilátásuk. E helyzet következtében a magánépíttetők saját fuvart szoktak beszerezni. A saját szállítási eszközök beszerzése a Szépítőbizottság vállalkozásában is nagyon ajánlatos volna. Gondolni lehetne erre a háborós idők elmultával, mert ekkor a hadsereg szállítóeszközeihez olcsó pénzen lehetne hozzájutni. A szállítási árak ingadozásának szemléltetésére Rechner azt a tényt szögezi le, hogy itt határozott kalkulációról szó sem lehet. Az árak ingadozására jellemző, hogy egy köb-öl szállítása a kőbányákból 5—20 forintba, 1000 tégla szállítása ugyanonnan 7—17 forintba, ugyanannyi téglamennyiségnek a vizafogótól való szállítása 6—15 forintba, a Dunaparttól pedig 2 forint 30 krajcártól 4 forint 30 krajcárba kerül. Az építőhomok szállítási ára viszont 45 krajcár és 1 forint 15 krajcár között ingadozik. Lechner jelentését azzal fejezi be, hogy nagyon fontos volna a saját fuvarra való áttérés, amit a városi fuvarbérlettel (Fuhren-Arenda) lehetne összekapcsolni. Ezt föl lehetne használni egyszersmind az utak tisztántartására, az útépítési munkákra, a közönség számára történő tüzelőfaszállítására, a téglaégetők és egyéb közvállalkozások szállításaira, végre a halottszállításra is. Mindjárt számításokat is közöl ennek megvalósítására. Eszerint 30 új kétlovas és négy négylovas kocsira volna szükség, amikhez még a lovak, szerszámok beszerzése és fenntartása, továbbá a kocsisszemélyzet költségei járulnának. Ezeknek költségeit 94.664 forintban állapítja meg és a fennálló kiadások ki-